Ott tartottam, hogy van nekem és az én nagy családomnak több lakásunk, köztük egy, ami többet ér, mint amikor bérbe adtuk, de végig tudtuk, hogy mit csinál vele a bérlő és végig beleegyeztünk. Nem támogattuk, csak hagytuk, hogy tegye. Na jó, olyan pont is volt, amikor azt ígértük neki, hogy ő nekünk akkora kincs, hogy azt szeretnénk, hogy maradjon. Még Sanyi is azt mondta, hogy több ilyen bérlőt szeretne, azért is keresünk új bérlőket. Aztán Sanyi szerint mégis menniük kellett.

A bérlő mit tudott tenni, szólt, hogy mekkora butaságot csinálunk, ha elvesszük tőle és odaadjuk olyanoknak, akik nem tudnak mit kezdeni az egésszel, legfeljebb porig lelakják, de Sanyi nagyon határozott volt, mi meg ráhagytuk. A bérlő helyettünk is gondolkodott és bíróságra indult, hogy nem forog-e itt valami hűtlen kezelés esete.

Nade, amikor egy lakást visszaad a bérlő a főbérlőnek, csak csinálnak valami elszámolást... (Földbirtoknál ezt nevezik mezőleltárnak.) Mégsem árt tudni, hogy mi történt a lakás állagával, tartozik-e valaki valakinek.. Albérlőként én sem szeretném lenyelni, hogy a főbérlőnek  saját zsebből kicserélem a konyhabútorát, ablakait, kifestek, egyéb értéknövelő felújítást végzek, aztán ballagjak elfele, ő nem is köszöni, de azért viszlát. Sanyi azt mondta, hogy ez őt nem érdekli, nincs itt más dolog, mint az új bérlőknek odaadni a kulcsot, a régiek meg menjenek isten hírével.

Ha én lennék az albérlő, én bizony törném a fejem, hogy jó, jó, nem kapom meg a lakást, nade a pénzem? A törvény szerencsére ilyen esetekre is gondol. Azért, hogy nekem is legyen kényszerítő erő a kezemben, az elszámolásig megtagadhatom a kulcsok átadását és kérhetek birtokvédelmet. A jó gazda gondossága engem is kötelez, így mást ugyan nem csinálhatok, de a per végéig köteles vagyok fenntartani a lakás állagát úgy, ahogy az a per tárgyát képezi. Mégis csak bizonyíték, vagy mi. Az elszámolásig Sanyiék sem csinálhatnának semmit, pláne nem azt, hogy átadják a lakást az új bérlőknek.

De Sanyi és a haverok a klubból tesznek a törvényre. Sőt. Noszogatják az új bérlőket, hogy csináljanak már valamit. Mondjuk, tegyék tönkre a berendezést, amortizálják le az egész lakást. Azok meg megteszik. És még fenyegetőznek is. A törvény őket sem érdekli, vakon követik, amit Sanyi meg a haverok a klubból mondanak. Nincs bennük szemernyi félelem sem attól, hogy egyszer, majd... valamikor a bíróság összeveti a történteket a törvényekkel és azt mondja, hogy amit ők így együtt csináltak, az bizony bűncselekmény. Nem félnek attól, hogy börtönbe kerülhetnek, nem félnek attól, hogy majd hatalmas kártérítést kell fizetniük. Nekik többet ér Sanyi és a haverok szava a klubból, mint a törvények.

Itt tart most Kishantos. És nem ők az egyetlenek ilyen helyzetben. A jövő nagy kérdése pedig, hogy kit igazol az élet? Aki szerint a törvények mindenkire vonatkoznak, vagy aki szerint Sanyiék a törvények fölött állnak és hadd vigyék a családi vagyont, meg az ezüstöt is.

Arról már 2014. április 6-án döntött a család, hogy nekik inkább Sanyi kell, szó szerint bármi áron. Nade, a törvények? A törvények számítanak még valamit?

A képért thx to ©Fabiphoto