- Azt olvastam és ez tényleg így van, hogy egy kapcsolatban nagyon fontos, hogy ügyeljünk arra, hogy a másik "szeretet tankja" fel legyen töltve. Mert hogy mindenkinek van ilyen szeretet tartálya és ha az kiürül, akkor a másiké is elkezd ürülni és végül annyira eltávolodnak egymástól, hogy már nem marad, ami összekösse őket.
- Tudod mi a vicces? Ha két évvel vagy két hónappal ezelőtt mond neked ilyet valaki, akkor simán kiröhögöd, hogy ez mekkora baromság, meg ilyen leánymagazinos áltudomány.
- Még három héttel ezelőtt is... de már nagyon kiokosodtam belőle.
- Igazából az a fontos, hogy megmaradjon a kommunikáció. Akkor mindent meg lehet beszélni és oldani. Ez két emberen múlik.
- Én értem mire gondol... Tényleg két emberen múlik, de a kommunikáció önmagában nem elég.
- Persze, hogy nem elég, mert mindenkinek más a "szeretet nyelve" és ezt is meg kell hozzá tanulni, mert nem ugyanazt érti az egyik, amit a másik. Van, akinek az a fontos, hogy dicsérjék, bátorítsák, akkor érzi magát szeretve, van, akinek a fizikai kontaktus, megint másoknak a tartalmas idő együtt.
- Igen, de az ember sokszor tud együtt lenni, de ettől még a problémákat meg kell beszélni. Az úgy nem megy, hogy a másik magában tartja, amikor valami gondja van. Persze, az is igaz, hogy ettől még szükség van arra, hogy az ember gyakran megölelje a másikat, közös, tartalmas programokat találjanak, hogy támogassák egymást, hogy éreztessék a másikkal, hogy szeretik.
- De figyelj... Te is most vagy okos, de amikor ezt tényleg kivitelezni kéne, akkor már nem jut eszedbe.
- De eszembe jut és szoktam is.
- Mikor szoktad? Mikor volt egyáltalán ilyen?
- Csomószor. De azt tudomásul kell venni, hogy nincs annyi pénzünk.
- Őszintén mondom, hogy nem nagyon szokott ilyen lenni. Ehhez nem kell pénz. Ezek nem megvásárolható dolgok. Nem kell nyaralni menni a tartalmas együttléthez.
- Azért az is fontos.
- Nem azon múlik. A tartalmas időhöz fantázia is elég.
- Olyat szoktam csinálni.
- Tényleg mondom, hogy nem. Nem nagyon tudok olyat visszaidézni. A bevásárlás nem tartalmas.
- Nekem az, mert addig is együtt vagyunk.
- Nekem nem, mert nincs benne semmi, amire utána jó visszagondolni. Pláne nem úgy, hogy miután megnéztük, amit te akartál és jönne az, amit én akarnék, akkor azt kell hallgatni, hogy menjünk már.
- Lehet filmet is nézni együtt.
- De ha csak arról szól, hogy bámuljuk a képernyőt, aztán utána nem is beszélgetünk róla, csak jön a következő film, aztán bealvás, az nem tartalmas.
- Megint úgy állítod be, hogy csak az lehet igaz, amit te mondasz.
- Te meg megint nekiállsz vitatni, amit érzek. Ahelyett, hogy örülnél, hogy elmondom, csak közlöd, hogy nem úgy van.
- Nem vitatom, amit érzel, de nem igaz, amit mondasz.
- Pedig csak érzem.
- Akkor rosszul érzed.
- De hogy lehet valamit rosszul érezni?
- Úgy, hogy ezt csak te érzed, de közben meg egyáltalán nem úgy van.
- Hát nekem meg erről tudod mi jut eszembe? A Beatricének volt az a száma... Az az egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kismadár. Ült a fészekben és sírt, hogy "Nagyon éhes vagyok!" Mondtam neki, hogy "Ne legyél már annyira éhes, kismadár!" Ennyiben maradtunk.

Ennyiben maradtunk.