Seggünk ki lesz, az lesz, más nem nagyon lesz.

Nincs olyan, hogy Migráns Riasztó Varázs Népszavazás, az eredmény nem fogja megtámogatni a kormányt „Brüsszelben” (eddig is tudták, hogy a magyar lakosság miként vélekedik a menekülteket illetően, pontosabban, mint amennyire a népszavazásból kiderül majd) és nem fog semmilyen uniós döntést megakadályozni, mert az uniós döntések nem így működnek – legalábbis, amíg benne vagyunk az Unióban. Isten igazából a menekültekre és az uniós döntésekre körülbelül akkora hatása lesz, mintha nagyon sokan egyszerre tennének ki cetlit a hűtőjükre azzal a szöveggel, hogy „nem akarok migránst”. Még egy közvéleménykutatás is megbízhatóbb, vagy az, hogy pontban este nyolckor mindenki, aki egyetért, egyszerre kapcsolja le a villanyórát, hejj.

Ami viszont lesz, - és erre még tétet is tennék, ha lenne pofám biztosra fogadni,- az az lesz, hogy hagyományos vagy unortodox módon, de a népszavazás sikeres lesz és kommunikációs szinten vagy ténylegesen a nemek győznek. És hogy ezt még ezerszer vissza fogjuk hallani a hamarosan kezdődő, 2018-ra készülő választási kampányban. Mert ez az egyetlen látható értelme az egész felhajtásnak: elhitetni velünk, hogy a kormány támogatottsága szikla szilárd, továbbra is ők az ügyeletes erősebb kutyák. Mint amikor az alfa egyed körbevizeli a területét, hogy aztán a többieknek meglegyen a mihez tartás. Ezért fosnak és tesznek meg minden tőlük telhetőt, hogy nehogy kilógjon a lóláb, mert az olyan lenne, mint amikor egy falkában az alfa egyed erejét veszti.

Az egész mögött van egy finkelsteini logika, aminek az alappillére az, hogy az átlag szavazó egyszerű, mint a faék. Ha valaki szimpatizál egy párttal és azt érzi, hogy valódi tömeg is áll mögötte, akkor nagyobb eséllyel sikerül megnyerni ahhoz, hogy a kampány során odafigyeljen az üzeneteikre, majd tényleg el is menjen behúzni az ikszet. A már meglévő szavazókat meg tovább erősíti. Az, aki egy adott párttal nem szimpatizál, de azzal szembesül, hogy kimagasló a vélt vagy valós támogatottsága, inkább kiábrándul, és hajlamos lesz úgy ítélni, hogy itt minden más veszett fejsze nyele: tehát csökken az érdeklődése a kampány iránt (értsd: ha már a kormány üzenetére úgysem fogékony, legalább az ellenzék is nehezebben érje el) és szavazni is kisebb eséllyel megy majd el. Ezért nem érdekelt a Jobbik sem abban, hogy sikeres legyen és a nemek győzzenek, mert bár szívük szerint egyetértenének, a támogatottságuk mégis beleolvad a nagy kormány támogatottságba, és így hátrányból indulnak a kampánynak. Ahogy Finkelstein mondotta volt: ha nem tudsz több szavazót megnyerni, akkor vedd el a konkurenciára szavazók kedvét. Hogy milyen áron? Bármi áron.

Mert itt jön a finkelsteini módszerek másik alap eleme: mérd fel, hogy az adott lakosság hol lát mumust és erősíts rá a félelmeire: mazsolázz, nagyítsd fel, szajkózd minden szinten újra és újra, hogy igazi rettegett szörnyé nőjje ki magát. Akkor csinálod igazán jól, ha odáig feszíted, hogy az egyszerű szavazó a józan érvekre immunissá válik, ha elhiszi, hogy ha nem az ő tábora nyer, akkor az maga a vég. Ha pedig az országa, nemzete, gyermekeinek a végét látja benne, az az igazi főnyeremény. Finkelstein eljátszotta ezt már szinte mindenhol, ahol tanácsadó volt. (Oké, nem mindenhol vagy nem mindig jött be, de mi mást játszana, ha ehhez ért.) És ugyanezt teszi most is.

Amivel nem lenne gond, ha az ország nem úgy reagálna, ahogy Finkelstein nagykönyvében meg van írva. Annyira papírforma szerint, annyira egyszerűen és kiszámíthatóan, hogy szemmel láthatóan Magyarország és a népszavazási kampány neki csak egy sima ujjgyakorlat egy unalmas vasárnap délutánra, - szieszta és uzsonna között. Választhattuk volna az egészségügyet, az oktatást, a korrupciót, vagy hogy minden szempontból teljesen kettészakad az ország, tehát csupa olyat is, ami miatt itt és most szar az életünk és már most tudjuk, hogy beledöglünk, de nem, nem ezt választottuk. Pedig Finkelstein minden kampány előtt közvéleménykutatással kezd, hogy megtalálja azt a félelmet, amire aztán magát az egész kampányt fel lehet építeni. Vagyis, tényleg mi adtuk a kezébe a témát.

Finkelsteinnek persze abban is igaza volt, hogy azokban az időszakokban, amikor tömegek féltik az egzisztenciájukat és a napi megélhetésüket, az emberek nem az mögé állnak, akinek van terve, hogy hogyan lehetne megoldani a problémájukat és visszaadni valamit a vágyott biztonságból, hanem az mögé, aki a felgyülemlett feszültséget képes egy csoport ellen irányítani. Mert az ember alapvetően ösztönállat: ha kevés a kaja, akkor nem tervezni kezd, hanem egymás torkának esik, közben felzabálja a maradékot és a jövőjét. Liberálisok, melegek, zsidók, külföldiek, színes bőrűek – ezek bejáratott és visszatérő bűnbakok Finkelstein munkásságában, bárhol volt tanácsadó a világban. És itt vagyunk mi, hogy bizonyítsuk, hogy a tétele mennyire igaz.

Ja, velem is szembejött az a duma, hogy aki nem megy el szavazni, vagy érvénytelenül szavaz, az a gyerekei, unokái jövőjét teszi tönkre. Alapvetően szíve joga ebben hinni bárkinek. Csak azt felejtik el, hogy könnyen meglehet az is, hogy az ő gyerekeik, unokáik nagyon máshogy fogják látni utólag a mostani eseményeket és inkább úgy ítélik majd meg, hogy apu/anyu/nagyi/nagypapi mennyire buta és megvezethető volt.

Azt gondolom, hogy aki elmegy szavazni, annak illik tisztában lennie, hogy ez a népszavazás nem fogja visszatartani a menekülteket, nem befolyásolja, hogy uniós döntéshozatalkor hogyan szavaz majd a többi ország, nem fogjuk tudni beleírni az alaptörvénybe, hogy Magyarország csak pízt hajlandó elfogadni az EU-tól, neki nem tetsző döntéseket nem, hanem most vasárnap, szavazata szerint mindenki arról fog valójában véleményt nyilvánítani, hogy milyen színvonalú választási kampányt hagy letolni a torkán. Az egyetlen üzenet pedig, amit Brüsszelbe küldünk vele az az, amit az oposszum mondott a Jégkorszakban: „mi nagyon, nagyon hülyék vagyunk”.

Az a helyzet, hogy a népszavazás igazi kérdése az lesz, hogy ma, 2016-ban, Magyarországon mennyire vagyunk oposszumok..