Jól kivágta a biztosítékot a fideszes Varga hozzászólása, meg még pár komment később. Beidézem inkább:

“A fiatal nők legfontosabb hivatása a gyerekszülés.”

"Talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak"

"...A nők az önmegvalósítás, emancipáció mellett elfelejtenek gyereket szülni. Ha önök azt szeretnék, hogy ötven-hatvan év múlva legyen még magyar…majd ha mindenki megszülte a maga két-három vagy négy gyerekét, akkor mehet önmegvalósítani meg emancipálódni"

Kívánnám neki, hogy dinnyényi sünöket szüljön minden nap, de legalább naponta kétszer rúgja valaki tökön, úgy szívből és erőből. Miközben sokan egyetértenek, sőt tapsolnak ennek az elmebeteg faszságnak.

Na az a nagyobb baj. Többször vitatkoztam olyanokkal, akik szerint a nők már teljesen egyenjogúak, bármit elérhetnek, de kívánom, hogy próbálják ki, mert férfitól ilyet hallani, csöppet hiteltelen. Az ő szempontjukból biztosan így látszik, miközben a valóság az, hogy hiába a látszat, még mindig arra szocializálódnak nők és férfiak is, hogy a nő valahol a használati tárgy és az állati lét között megragadt életforma, aki biológialag alkalmatlan arra, hogy ennél tovább lépjen, - bármennyire is szeretne. Ha nem hajlandó elfogadni, akkor férfigyűlölő, komplexusos, de minimum frigid vagy már régen dugták meg úgy jól. Ez alól csak az a rövid időszak kivétel, ami egy kapcsolat kialakulásával kezdődik és a női nemi szerv rendszeres biztosításának elérésével végződik. Tisztelet a kivételnek. Persze, az sem ritka, hogy ez az időszak is ugyanolyan, mint ami utána következik.

Cégnél vettem részt ilyen hogyan legyünk női vezetők vagy vezető nők témájú workshoppon és bennem maradtak kétségek, meg nem is voltam benne biztos, hogy annyira a workshop vezetői is a téma magaslatán álltak (inkább keveredtek bennük a dolgok, sztem), de egy dolog megmaradt. A videókon, amiket néztünk és amin elvileg sikeres nők tartottak előadást arról, hogy nőként hogyan élik meg a vezető pozíciót meg a hivatás és magánélet összeegyeztetését, valójában mind olyan volt, mint egy szoknyás férfi. Ők valszeg az a generáció, akik már beszélnek a témáról, de a berögződéseikből már nem fognak tudni kilépni.

És ők olyanokról beszéltek, ami szerintem szinte minden nőnek kijut, pláne a bolygónak ezen a felén. Ha egy férfi jelentkezik állásra és gyereke van, az jó pont, biztosan jobban megbecsüli a munkáját, mert el kell tartania a családot (miközben a felesége/élettársa pont ugyanolyan családfenntartó, hiszen egy fizetésből csak ritkán megy), ha egy nő jelentkezik, nála is számít, hogy van-e gyereke, de rögtön hátrányba is kerül vele. Ha egy férfi dönt úgy, hogy sok a meló és több időt akar szánni a magánéletére, akkor megérdemli, mert sokat dolgozott, ettől még nem vágja el magát a karrierjében. Ha nő teszi ezt, akkor szegény, nem megy ez neki, többet vállalt, mint amit elbírt és a munkáltató is "segíti" azzal, hogy nem nagyon ajánl neki fejlődési lehetőséget.

Az értekezletek laza, van ahol majdnem kocsma stílusban mennek, ha csak férfiak vesznek részt, aztán ha bekerül egy nő, először feszélyezi őket, majd feloldják azzal, hogy a döntés helyszíne nem a tárgyaló lesz, hanem a férfi mosdó. (Koedukált vécé rulez.) Ha férfi nem tud/akar túlórázni, biztos dolga van, ha nő, akkor nem lehet rá számítani. A női vezetőknek szóló tanácsok többsége is arra irányul, hogyan férfiasodjon el az, aki sikeres akar lenni egy cégnél. Ezért mondtam, hogy akik a workshopot tartották, azokban is keveredtek a dolgok, mert miközben az lett volna a téma, hogy hogyan legyünk nőként is sikeresek, az ajánlott olvasmány meg inkább az volt, hogy hogyan változzunk legalább viselkedésben férfivá.

És a magánélet? A családi autó a férfié, a nő buszozhat, ha közlekedni akar, vagy ha tellik rá, kap második autót. Bizonyos tárgyak, feladatok tabunak számítanak egy férfi számára, így nyilvánvaló, hogy a nőre marad. Persze, vannak tipikus férfi feladatok is, csak mondjuk egy panelban jóval kevesebb, így nem a férfin múlik, hogy bármennyire szeretné is, de mégsem tudja egyenlő arányban kivenni a részét a közös feladatokból. A férfi melója megerőltető, a nőnek a legkevesebb, hogy a házimunka is belefér, vagy jobb, ha egyenesen a hobbija a mosás, főzés, takarítás, bevásárlás. Persze, mellette legyen ideje azért szépülni, mert nem mindegy, hogy hogy néz ki, miközben ezeket végzi. A szex a férfi számára az egyik legalapabb létszükséglet, és jár is neki, teljesen jogos a felháborodása, hogy ha nem így kezelik. Ha egy nőnek rá kell hangolódnia és nem a csöcsörészésről jut eszébe, hogy benne lenne, hanem arról ahogy az elmúlt 24 órában bántak vele, akkor agyilag valami nem stimmel nála, frigid, meg irreálisan nagyok az elvárásai, minimum annyira, hogy neki semmi sem elég jó. Számítógépe, telefonja, fényképezője, autója nem lehet jobb, mint a férfié, ha mégis becsúszik, azt gyorsan korrigálni kell.

Elképzelhetetlen, hogy egy nő ne akarjon mindenáron, bocs, bármi áron családot alapítani, csak azért, mert hisz benne, hogy lesz még olyan az életében, akivel jobbat is ki tudnak hozni az együttlétből, mint azzal, aki adott és "alapvetően nem rossz ember" és elsőként jelentkezik kérőnek. A környezettől megkapja, hogy valami nincs rendben vele. A férfi csak kalandozik még mielőtt megállapodna.

És sorolhatnám végtelenségig, amitől csak elkezd zsongani az ember feje és elege lesz az egészből. Nem tudom, van-e férfi, aki filózott már valaha azon, hogy mennyivel könnyebb lenne az élete, ha ellenkező neműként születik. Nőkkel ez elő szokott fordulni. Kicsi gyerekként pl. ha megkérdezték, hogy mi leszek ha nagy leszek, két verzióm volt, egyik arra az esetre, ha fiú leszek, majd miután kiderült, hogy benne van a pakliban, hogy nem, akkor lett olyan is, hogy mi leszek, ha mégis lány maradok.

Na, és ez csak a mezei hétköznapok, nem is az a része, amihez a nagyon okos képviselő hozzászólt, miszerint az a nő, aki ki akar lépni a neki kitalált oldalborda véglény szerepből, az ne csodálkozzon, ha kap két pofont, hiszen magának kereste a bajt. Pedig nem akkora csoda, hogy valaki azt hiheti, hogy ilyenek nyugodt szívvel kicsúszhatnak a száján.