A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság videói rendesen kivágták a biztosítékot. Amit nem is csodálok. Mert kb. a legalja.hu kategória. És az egészban az a szomorú, hogy ezek a videók egybevágnak azokkal a köztudatban élő tévhitekkel, amik miatt az áldozatok többsége nem mer feljelentést tenni vagy egyáltalán beszélni arról, hogy mi történt vele, mert egyszerűen attól fél, hogy a trauma mellé még őt fogják megbélyegezni. Ne feledjük, hogy jelen ismereteink szerint, a nemi erőszakok többsége sosem derül ki! Az, hogy még a rendőrség is ezeket szajkózza, különösen káros, mert nem csak ráerősít a közvélekedésre, de mit üzen annak az áldozatnak, aki legalább elgondolkodik azon, hogy hozzájuk forduljon? Tényleg nem is tudom, hogy létezik-e még olyan bűncselekmény, aminek kapcsán az emberek olyan szaftosan tudnák tárgyalni, hogy valójában az áldozat volt a felbújtó és ami vele történt, azt magának köszönheti?

A videókat nem állok neki elemezni, elegen megtették már. Inkább néhány tényt sorolnék a nemi erőszak témájából, amit ezek szerint nem árt újra és újra elismételni, hátha egyszer bekerül a köztudatba...

A nemi erőszak sosem a szexről szól.

Hanem minden esetben a hatalomról. A támadó minden esetben azért követi el a tettét, mert bántani és megalázni akar. Nem az alkalmi szexet keresi, hanem azt élvezi, hogy ő az erősebb és a másik ez ellen semmit sem tehet. Ehhez a szex csak eszköz.

A nemi erőszak nem csak a csinos, falatnyi ruhás, bulizós fiatal lányok problémája.

Sőt. Az áldozatok többsége nem is ők. Áldozattá bárki válhat. Gyerekek, családanyák, idősek és férfiak is. Igen, férfiak is. Nem, nem csak homoszexuális támadásra gondolok, hanem arra is, amikor nő támad meg férfit. Mert olyan is van. És az ellenük elkövetett erőszak is pont ugyanolyan, mint  bárki más ellen, legfeljebb azzal tetézve, hogy a közvélekedés szerint ilyen nem létezik, tehát az áldozat számára még nehezebb előállni azzal, hogy mi történt vele.

Nem a kihívó öltözet és viselkedés tesz potenciális áldozattá, hanem a védtelenség.

A köztudatban az él, hogy a nemi erőszak úgy kezdődik, hogy az áldozat a ruhájával meg a viselkedésével feltüzelte az elkövetőt, amitől az hirtelen begerjedt és már meg is volt a baj. Érdekes, hogy felmérések szerint, ebben sokkal több nő hisz, mint férfi, dehát ennek is megvan a pszichológiája. Pedig mint minden más bűncselekménynél, nemi erőszak esetében is elsődleges szempont a kivitelezhetőség esélye, vagyis a támadó olyat keres, akinél a lehető legkevesebb nehézségre számít.

Ezt támasztja alá, hogy elítélt erőszaktevők között végzett felmérés szerint, az áldozat kihívó ruházata és viselkedése a legutolsó, ami felkelti az érdeklődését, hiszen (szintén felmérések szerint) pl. egy nőnél ezek a magabiztosság és az erő jelének számítanak, az erőszakoló meg nem akar túl sok macerát. Az öltözet és a viselkedés annyiban tényleg szerepet játszik a potenciális áldozattá válásban, hogy aki visszahúzódóbb, kevésbé magabiztos, alárendeltebb, gyengébb, az könnyebb prédának tűnik, viszont ők meg inkább hajlamosak zárt, többrétegű ruhát viselni és kerülik a figyelmet.

Az esetek többségében az áldozat ismeri a támadóját.

Megbízható statisztikai adat nincs rá, de (a felmérés módszerétől függően) olyan 60-90% közé teszik azoknak az eseteknek arányát, amikor az elkövető és az áldozat között már volt ismeretség a támadás előtt, ami magyarázza azt, hogy az áldozat miért hajlandó védtelen helyzetbe kerülni vele. Az illető lehet közeli vagy távoli hozzátartozó, kolléga, iskolatárs, jelenlegi / egykori partner, vagy a baráti társaság tagja, de akár orvos vagy más, olyan hivatalos személy is, akivel az áldozat kapcsolatba kerül. Feltételezem, hogy ebben nincsenek benne azok az esetek, amikor a támadó már felfigyelt az áldozatára, de személyes ismeretség nem alakult ki közöttük, pedig szintén felmérések szerint, a nemi erőszak szinte mindig tervezett.

A meglévő ismeretség hozzájárul ahhoz, hogy az áldozat érzelmei annyira ellentmondásosak a támadóval kapcsolatban, hogy inkább nem tesz feljelentést, vagy nem is meri nemi erőszaknak nevezni a történteket.

Az elkövetők többsége nem elmebeteg.

Sőt. Teljesen normális, átlagos. Egy, amerikai tanulmány szerint, a támadók legfeljebb 5%-nál állt fenn valamilyen mentális probléma az elkövetés idején. Nem is létezik tipikus elkövetői profil. Néhány közös vonásuk persze van. Például, az illető hajlamos agresszióval lereagálni a saját dühét. Ott, ahol a macsó kultúrának támogatottsága van, gyakoribb a nők ellen elkövetett erőszak. Statisztikailag, aki egyszer elkövette, jó eséllyel újra és újra meg fogja tenni, ha nem kapják el.

Nemi erőszak nem csak sötét utcán történhet.

Sőt. Az esetek többségében valahol négy fal között, de mindenképpen az áldozat által biztonságosnak ítélt helyen.

Az alkoholos befolyásoltság és a nemi erőszak között van összefüggés.

Az áldozat esetén rontja az ítélőképességet, csökkenti a veszélyérzetet és gyengíti vagy ellehetetleníti a védekezőképességet. A támadó esetén pedig feloldja a gátlásokat. Nincs rá megbízható statisztika, de becslések szerint, azokban az esetekben, amikor nők ellen követtek el nemi erőszakot, az áldozatok fele fogyasztott alkoholt, míg a támadó 34-74% -ban (attól függően, hogy hol és milyen módszerekkel végezték a felmérést). Arról nem találtam felmérést, hogy ebből mennyi lehet az az eset, amikor az áldozat nem önszántából fogyaszt túl sok alkoholt vagy kábítószert.

Érdekes adat, hogy amerikai egyetemeken végzett felmérés szerint, az ott elkövetett nemi erőszakok 90%-ban valamelyik vagy mindkét fél fogyasztott alkolholt az elkövetés előtt. Külön ijesztő, hogy az egyetemisták körében is él az az elképzelés, hogy egy nő alkoholfogyasztása annak a jele, hogy szexuális kapcsolatot keres, tehát az ellene elkövetett nemi erőszak nem is igazi erőszak, és ebben sokkal több fiú hisz, mint lány.

Olyan nincs, hogy picit az áldozat is akarja.

Olyan sincs, hogy valaki szándékosan olyan ruhát vesz, vagy olyan helyre megy vagy úgy viselkedik, hogy az felhívás lenne nemi erőszakra. Olyan szívesség sincs, amivel köteles lenne szexszel fizetni, pláne, ha nem is akarja.

Ha netán valaki fantáziál is egy lehetséges nemi erőszakról, azt mindig úgy képzeli, hogy abba ő is belement, tehát a teste fölötti döntési jogot és kontrollt nem adja ki a kezéből. Egy valóságos nemi erőszak mindig az áldozat akarata ellenére történik. Akkor is, ha bénultan tűri vagy túl részeg, hogy nemet tudjon mondani. De még akkor is ha a teste önálló életre kel és orgazmust él át. Akkor is, ha nem maradnak fizikai sérülései. Főleg nők hajlamosak arra, hogy ha úgy ítélik meg, hogy az erőszakot megakadályozni nem tudják, de a fizikai bántalmazást még igen, akkor nem fognak ellenkezni. Olyan is van, hogy mivel ismerik az illetőt, még az erőszak közepén is tabunak érzik megütni.

Egyáltalán nem jellemző, hogy a nők a nemi erőszak vádját használnák bosszúra.

Több vizsgálat is foglalkozott ezzel a témával és mindegyik arra jutott, hogy elenyésző az alaptalan vádak száma. Arányát tekintve pedig megegyezik más bűncselekmények alaptalan vádjainak arányával. A nemi erőszak felderítését egyébként is több dolog nehezíti. Az egyik, hogy a nemi erőszak nem automatikusan jár együtt behatolással vagy fizikai sérüléssel, vagyis vannak helyzetek, amikor látlelettel nehezen bizonyítható.

Mivel egy nemi erőszak áldozatának mind a mai napig számolnia kell azzal, hogy akár a környezet vagy akár a rendőrség előítélettel viseltet vele szemben, hibáztatni fogják, megalázni, megbélyegezni vagy nem is hisznek neki, ezért többségük azon is elgondolkodik, hogy egyáltalán vállalja-e az ezzel járó tortúrát. Sok ügyben eleve késve tesznek feljelentést, nagyon sok esetben pedig soha.

Aztán ott vannak azok az esetek is, amikor az áldozat visszavonja a feljelentést. Akár külső kényszer hatására, akár azért, mert nem bírja tovább az eljárást. Vagy a nyomozás bizonyítja a nemi erőszak megtörténtét, de az elkövetőre már nem tudja rábizonyítani. Ezek az ügyek mind igazságszolgáltatás nélkül zárulnak.