Aurórásan mondva, olvasom, nézem a híreket...

Péter és Judit elvesztik munkájukat, nem tudják a megnövekedett hiteleket fizetni, utcára kerülnek. De megérdemlik, minek vettek fel hitelt tíz évvel ezelőtt, hogy a másképp nehezen megoldható lakhatásukat biztosítsák.

Mari nénitől pénzt csikarnak ki azzal az ürüggyel, hogy a kisunokája bajban van Ángliába'. De megérdemli, 80 évesen miért nem vág az agya, mint a borotva és kételkedik inkább aggódás helyett?

Eléggé koncepciós szagú eljárásban azt lebegtetik, hogy Dopeman akár három évet is kaphat amiért egy Orbán fejű hungarocell szoborban kárt tett. De megérdemli, mert igénytelen, hallgathatatlan valamiket alkot.

Az RTL-re személyreszabott adót terveznek, az ellehetetlenítés nem titkolt szándékával. De megérdemli, mert ott vannak azok a kritikán aluli, nézhetetlen műsorai.

Máriát rendszeresen bántalmazza a férje, többször menekül az éjszaka közepén, kevés segítséggel. De megérdemli, minek állt vele össze, ráadásul még vissza is megy?

Tömegek kényszerülnek segélyre, ami egyre fogy vagy már elfogyott. De megérdemlik, mert életképtelenek, meg egyébként is, a többség élősködő, ha mégsem, akkor meg korpa közé keveredett.

Egy lányt megerőszakolnak. De megérdemli, minek jár szórakozni, pláne miniszoknyában, amikor tudhatná, hogy ez felhívás keringőre, még az is lehet, hogy úgy viselkedett, hogy... és akkor végképp nincs min csodálkozni.

Gyerekek tömegével éheznek. De megérdemlik, mert olyan családba születtek, amilyen, különben is miért annyira képtelenek felnőtt logikával átgondolni, hogy mi a legkevesebb, amit fel kéne mutatniuk az empátiáért cserébe?

Egy hivatás űzőit kényszerítik heti 40-nél több munkaórára. De megérdemlik, hiszen mindenki ismert már olyat közülük, aki még fizetést sem érdemelne és még a rendszer is olyan, hogy inkább ne is mondjunk semmit.

Egy teljes ágazat foglalkoztatási feltételeit átírják - egyoldalúan, önkényesen és visszamenőleg, miután sokuk már elvégezte az általa vállalt munka egy részét. De megérdemlik, mert nehogy már hamarabb menjenek nyugdíjba, hiába strapálódnak le előbb, mint más szakmákban dolgozók.

Egy jogállamban visszamenőlegesen 98%-os adót vetnek ki (akkor, amikor már akár a pénzt is elkölthették). De megérdemlik, mert sokaknál eleve pofátlan mértékű összegről szólt a szerződés, meg különben is, a leszerepelt kormány idején dolgoztak, ami önmagában is fura, ugyebár.

Ferenc lerokkan, munkahelyét elveszti, tartalékai nincsenek, önerőből nincs tovább. De megérdemli, miért nem gondolt a jövőre? Akkor is, ha úgy alakult, hogy nem volt miből gondolni a jövőre.

Kishantost eltapossák. De megérdemlik, miért hittek az államnak? Ja és beszéljünk már általánosságban a biogazdálkodás életképességéről is, légyszi, mielőtt bármit gondolnánk róluk és arról, ami velük történik.

Az Ökotárs alapítványt az állam koncepciós eljárásban vegzálja. De megérdemlik, hiszen ott volt a Gyermekrák alapítvány is, mint civil és mennyit sikkasztottak, ne már, hogy kiderüljön, hogy nem mindenki ugyanazt csinálja.

Egy fél ország keres havonta annyit, amiből képtelenség megélni. De megérdemelték, miért nem tanultak 20-30-40 évvel ezelőtt valami jelenleg versenyképes szakmát. Mind egy szálig.

Nem sorolom, pedig lenne mit, mert alig van olyan hír, ahol ne jelenne meg rögtön egy eltökélt kántáló kórus a "Megérdemelte" című népi nagyslágerrel és ahogy nézem, legtöbbször sikeresen érvényesülnek.

Nem én találtam ki és még értem is, hogy ezt áldozathibáztatásnak hívják, ami valahol természetes dolog, hiszen mások sorsa sokszor ijesztő tud lenni, ami ellen azzal védekezik a lélek, hogy okot keres arra, hogy miért pont az illetővel történt és miért nem eshet meg vele. A tudat, hogy az erősekhez, okosokhoz, előrelátókhoz tartozunk egyébként is kívánatosabb, mint elfogadni, hogy önmagában így vagy úgy, de mindenki esendő. Még csak azt sem gondolom, hogy mások sorsából nem kéne tanulságokat levonni, mert hátha van, akinek éppen az segít megelőzni a bajt.

De ebben a kórusban nem is erről van szó. Ez a kórus már elhagyta a józan eszét. Ez a kórus arról énekel, hogy az ellen, aki kiszámíthatósággal, joggal, bizalommal számol, hibázik, rossz döntést hoz, hátrányból indul, vagy egyik sem, csak egyszerűen rosszkor volt rossz helyen és beleszól az élet, amiből kiderül, hogy esendő, az ellen bármi elfogadható és megalapozott. Pedig, ez a farkasok törvénye, nem az emberé.

És veszélyes. Azokat a dolgokat relativizálja, amiknek éppen szikla szilárdnak kéne lennie egy olyan országban, ahol mindenkinek jár a törvények előtti egyenlőség, az egyenlő bánásmód, a társadalmi szolidarítás, ahol nem kevés pénzt fizetünk havonta a szociális háló fenttartásáért. Hát még egy olyan országban, ahol a hatalom vissza is él az áldozathibáztatás kultúrájával. Különben tényleg jogos a félelem, hogy ha tegnap meg lehetett tenni vele, akkor holnap bárki sorra kerülhet, én is. Mert már a hatalom környékén van és virul az a réteg (és most tényleg nem a pártokra gondolok), aki szerint kiskapukkal, erővel, hatalommal, lehetőségekkel visszaélni erény, ezért bárki, aki nem tudja vagy nem akarja felvenni a lépést, az egyszerűen életképtelen és magától értetődik, hogy el lehet taposni.

Ne áltassuk magunkat: ha a tömegek abban hinnének inkább, hogy bulvárműsort, alacsony kultúrális értéket hordozó műveket előállítani még nem indok a politikai hadjáratra.. egy rosszul működő rendszert akár meg is lehet javítani, nem biztos, hogy teljesen fel kell felrúgni.. ha gondolnának arra, hogy a temérdek adót, társadalombiztosítást azért is fizetjük, hogy az elesetteknek is jusson belőle és ha nem elég, azt kéne keresni, hogy hova csorog el, ahelyett, hogy gyakorlatilag halálra ítéljük őket, meg a gyerekeiket is.. ha úgy gondolnák, hogy tömegeket érintő döntéseket az állam nem hozhat társadalmi egyeztetés nélkül, akkor sem, ha papírforma szerint kétharmaduk van és pont nekem még szimpatikus is az a döntés vagy egy része.. ha abban lenne közmegegyezés, hogy azért, mert valaki hibázik, rossz döntést hoz, ez nem menti fel azt, aki ezzel visszaél.. hogy alap az, hogy az állam nem rúghat fel önkényesen, kétlábbal szerződéseket és ígéreteket... Akkor az ország és benne a jelenlegi kormány sosem tudott volna eljutni idáig.

Lehet szidni a pártokat, a kormányt, de a helyzetet a Zemberek teremtették. Olyan ország vagy rendszer nincs, ahol garantálni lehet, hogy hatalomba csak patyolattiszta szándékú, jótét lelkek kerüljenek, vagy ahol megakadályozható, hogy oppurtunisták dicséretes karriert fussanak be. Viszont minden országban csak addig tudnak nyújtózni, ameddig a köz engedi nekik. És ehhez nem kellenek nagy dolgok, se pénz, se szervezkedés, hogy jobb irányba változzon, mindenki képes a maga szintjén átgondolni és aszerint folytatni a napjait, mert ha a hozzáállása változik, az is sokat ér, csak elérjük egyszer a kritikus tömeget, akiket már nem lehet féllábbal lerúgni. Azt elismerem, hogy most éppen mínuszból indulunk, de hiszek benne, hogy van előre.

Persze, persze... Tudom, hogy így gondolni már önmagában is kimeríti az áldozathibáztatás fogalmát, de bízom benne, hogy átjön, hogy ez nem a visszaélők felmentéséről vagy tettük relativizálásról szól, hanem arról, hogy gondolkodjunk el picit a helyzeten és keressünk tanulságokat, hátha okosabbak leszünk tőle. Végül is közös érdek, hogy helyén kezeljük a dolgokat.

Nyah, ennyit akartam mondani. Köszönöm a figyelmet.

(Valamint nem feledem, hogy csodálatos dolog az internet, amiért lehetőséget adott arra, hogy ezt, most kigépeljem magamból. :) )