Értem én, hogy az embereknek elegük van a politikából, a kormányokból, az ellenzékből, meg az ellenzék ellenzékéből, meg az akármiből... Na de erre mi történik? El sem mennek szavazni az önkormányzati választásokon. Pedig ez végre az ő terepük lehetett volna... Helyi, bőrükön érezhető ügyek, ismerős jelöltek és a legtöbb helyen olyan is volt, aki egy nagy úúúúútált párnak sem tagja, vagy éppen semmilyen pártnak sem tagja, jól bemutatni, hogy ezt nektek, ti politikusok. És érdekli a lehetőség az embereket? Nem.

A településen, ahol lakom, az, hogy valaki fideszes színekben indult, kábé garancia is volt arra, hogy nyerjen. Ehhez a teljes szavazásra jogosultaknak még csak az ötöde(!) sem kellett. Ha nem lenne kompenzációs lista, nagyon más be sem jutott volna. A szűkebb körzetemben pedig olyan fideszesnek lett elsöprő többsége, akinek a neve onnan ismerős, hogy eddig is ő kezelte a város pénzügyeit (érted: a pénzügyeit, ha már ott tartunk, hogy minden politikus szemét, meg tolvaj, meg korrupt, meg pfúj). És az távozott az esélytelenek "nyugalmával", aki tevékenyen benne van a város életében, nem vásáron meg búcsúban áll ki a repi mosolyával, hanem amit tesz, attól jobb, élhetőbb és vonzóbb a város. Nem mellesleg eddig tapasztalt önkormányzati képviselőnek is számított.

Olyan településről beszélünk, ahol az egyik zsebünkből áttette a kormány a pénzt a másik zsebünkbe, mintha megszabadított volna bennünket a temérdek tartozástól, aztán a fejlesztéseket már nem is mi finanszíroztuk, hiába díszeleg mellettük a fidesz, mintha úgy történt volna, hogy tőlünk, nektek, tietekből, sok szeretettel, faszák vagytok emberek, mi meg még nálatok is faszábbak vagyunk. Elfelejtetve, hogy a nagy, látványos változások mögött mégis csak rohadás van itten. De szépülünk, ad rá pízt az EU, és a fidesz adja hozzá a cirkuszi elemeket. Pedig, bárki az előző városvezetés után tudta volna csinálni, ha kezében a kassza. Itt valójában akkor sem akadna fenn az élet, ha nem tudnánk önkormányzatot választani, vagy Mirci, a macska ülne a polgármesteri székben. Talán még jobban is menne, mint most, hiszen nem vagyunk mi egy nehéz helyzetben lévő város. Sőt.

Szóval, értem én ezt a nagy pfújjolást (azt sem, de játsszuk azt, hogy értem), hogy az embereknek elegük van a politikából, mosolyogva rászólni egymásra, hogy túl sokat foglalkozik közélettel és az olyan... Inkább nézegetni babás meg cicás képeket facebookon, mint belefutni bárkinek a véleményébe... De az önkormányzati választás nem kellett volna, hogy a nagy, országos politikáról szóljon, még a politikáról sem kellett volna. Itt lett volna az alkalom megmutatni, hogy mennyire hócipőjük tele van vele és mennyire olyat szeretnének, akinek végre nem a pártkasszán jár az esze. És nem. Ebben a városban az emberek több, mint 60%-a (ismétlem: több, mint 60%) tett rá nagy ívben, hogy mi történik szűkebb környezetében és jobb programot talált, mint az ő dolga.

Aszondják, nehogy már az embereket hibáztassuk, amikor ott vannak a politikusok meg az elmúlt 25 év... Hát akkor kit? Kinek nem ért meg fél órát az életéből ez az alkalom, hogy beleszóljon a lakóhelye dolgaiba, hogy kivegye a csúúúúúúúúnya politikusok kezéből az ügyeket és rábízza arra érdemes civilekre? Nem az elmúlt akárhány év nem ment el szavazni, nem is a politikusok, hanem az emberek. Egy jelölt sem szimpatikus? Nem szexpartnert kell választani, csak a lehetőségek közül a szimpatikusabbat. Az önrendelkezéshez az embereknek kéne felnőni, különben tényleg nem érdemelnek mást, mint egy apuskát, aki majd megmondja nekik jól, hogy mit tehet és mit nem, bebújhat a zsebébe, a hálószobájába, elveheti a megélhetését és cserébe röhögve mutogathat ujjal rá, hogy megérdemelted, te lúzer, sőt, kapsz még, ha ennyire tetszik.

Városomban diadalt ünnepel a fidesz, miközben nem ők nyertek, hanem mi vesztettünk. Önmagunkat, a józan eszünket. Használjak nagyobb szavakat? Illenének a helyzetre... Tévhit, hogy a politika azt csinál, amit akar. Azt csinál, amit hagynak nekik. Ebben az esetben szétraktuk a lábunkat nekik, és rájuk hagytuk, hogy nyugodtan csinálják úgy, hogy jobban fájjon.

Az jut eszembe, hogy nem is volt még az olyan régen, hogy emberek haltak meg azért, hogy mi, ma elmehessünk és választhassunk, hogy a politikának ujjat mutathassunk, ha elegünk van belőlük. Nem évente egyszer kell a hősökre emlékezni, meg a komcsikat szidni, lobogtatni a trikolort, vagy arról álmodozni, hogy majd egyszer mi is kemények leszünk és akkorát lázadunk, hogy csak na, hanem négyévente egyszer (oké, önkormányzati választások esetén most már öt) felemelni a seggünket és rászánni azt a rohadt fél órát az életünkből, hogy éljünk azzal a lehetőséggel, amiért egykor itt, most hősként ünnepelt emberek az életüket, jövőjüket, egisztenciájukat, családjukat adták.

Gondolkodtál már azon, hogy egy nap te.. oké, nem te, mert magadat azért félted, de a szomszédod, vagy az öreg az utca végén elindul kapára, kaszára fel, hogy tisztogasson, meg újra demokrácia legyen, aztán golyó, börtön, kínzás, internálás, menekülés. Sok évvel később, a nagy szabadságban az unokák meg beletoporzékolják a világba, hogy "elegem van már a politikából, hagyjanak békén!" és csinálnak egy jó kis programot inkább. Nekik mit mondanál? Hogy megértelek benneteket, a politika tényleg nagyon uncsi tud lenni?

Lófos ez így, nem büszkeség meg jófejség, kérem szépen...