- A barátnőd nem jött?
- Nem. Kérdeztem tőle, hogy akar-e jönni, de erre ő... Nem tudja, nem akar zavarni. Mondtam neki, hogy nem ezt kérdeztem, hanem azt, hogy akar-e jönni vagy sem. Mi készülődünk, addig döntse el. Erre ő, hogy ott lesz X meg Y is és lehet, hogy a többiek sem örülnének neki, hogy ha menne. Hát, mondom, jó, akkor ne gyere és eljöttünk.
- Jah, úgyhogy otthon hagytuk.
- Most mi olyan bonyolult ebben? Felteszek egy kérdést, azt várom el, hogy értelmesen válaszoljon: egy igennel vagy nemmel.
- Teljesen igazad van. Ha nem tudja eldönteni, akkor rá kell hagyni.
- Jah. Ha nem tudja értelmesen megmondani, hogy mit akar, akkor nem tudok vele mit kezdeni. Ne már nekem kelljen kitalálnom, hogy mit akar. De most komolyan... Én tehetek róla, hogy kérdezek valamit, ő meg nem képes egy egyszerű, logikus választ adni rá?
- Ne rágódj rajta, tényleg neked volt igazad.

Vagy valami hasonló.

Konklúzió:
* A nők és a férfiak teljesen máshogy kommunikálnak. A férfiak inkább tényszerűen, a nők meg inkább emocionálisan. Ezt elfogadhatjuk ténynek, ugyebár.
* Ebben az esetben adott egy fiatal csajszi, akiben ez még nem tudatosodott, ösztönösen kommunikál. És adott egy fiatal srác, aki szintén.
* A kapcsolatuk kimenetele eléggé borítékolható és az is, hogy milyen témakörből ered majd a szakítás oka.
* De ez a beszélgetés akkor is hímsoviniszta. A feltett kérdés tényleg egyszerű, de az adott válasz sem kevésbé értelmes. Annyira értelmes, hogy több is benne van, mint amit a kérdező várt. Van benne egy igen és egy kérés, hogy légyszi, erősítsd meg, hogy tényleg szeretnéd, ha mennék veletek, mert nem tudok rajtad kiigazodni. Sőt. Ha ismerném őket, talán még az is meglenne, hogy esetleg visszautalás is volt benne egy korábbi, hasonló szituációra, amikor a csajszinak kétségei voltak, vagy valami nem esett túl jól és így, utólag is szeretne egy megerősítést hallani a jövőbeni hasonló helyzetekre.
Hímsovinisztává meg az teszi, hogy a csajszi válasza egyértelműen értelmetlennek lett nyilvánítva, a srác pedig abból indul ki, hogy ha mégis akart volna jönni, akkor megkapta méltó büntetését, mert ugye, mit érdemel az a bűnös, aki nem hajlandó elfogadni, hogy a férfi logika felsőbbrendű, mint a női, tehát ha vele beszélget, mellőzze a saját, ösztönös kommunikációs stílusát és használja a férfiét, ne a a másiktól várja el, hogy lealacsonyodjon odáig, hogy meg kelljen próbálnia értelmezni egy másfajta logikát, mint a sajátja. Mert ugye, azt, hogy mi a logikus válasz, azt értelemszerűen a férfi dönti el, nem a nő, nem is együtt és olyan sem lehet, hogy van, amikor az egyiké, van, amikor a másiké, uram bocsá' mindkettő is lehet logikus a maga módján. Ha a nő nem akar konfliktust, ideje felnőnie a férfi gondolkodásához. Ha a férfi nem akar konfliktust... Akkor ilyen helyzetben nem sok mást tehet, mint hogy vagy félreáll vagy beleáll.

Egy feminista tipp:
Persze, tanuljon bele a nő, hogy a férfi logika más, de tanuljon bele a férfi is, hogy a női logika is más. Nekem ez lenne az egyenrangú.