Azt gondolom, hogy ha csak a csupasz valóságot nézzük, a radikális szélsőségesek a világ minden táján ugyanúgy működnek.

Adott egy gazdasági, politikai, társadalmi, kultúrális környezet, ami egy rosszul iskolázott, elégedetlen, bizonytalan tömeget szül. Aztán jönnek az önjelölt vezetők, olyan profán haszon reményében, mint siker, pénz, hatalom, és megszülik a maguk eszméit, amik kellően magasztosak ahhoz, hogy megadják követőinek azokat a pozitív élményeket, aminek addig híján voltak: közösség, remény, önbizalom és egy szebb jövőbe vetett hit. A hívek alapvetően gyarlók: hajlamosak kiábrándulni vagy felnőni, ezért kell egy ellenségkép, ami emlékezteti őket arra, hogy itt most veszély van, ezért éberség kell, meg összetartás.

Aztán amikor a problémák nem csak, hogy nem oldódnak meg, hanem még tovább is szaporodnak, a már megfelelően kondícionált tömeg egy része elkezd addig radikalizálódni, amíg meg nem indítja a maga szent hitére épített szent háborúját. Jön az, hogy "aki nincs velünk, az ellenünk van": nem tűri a kétkedést vagy az eltérő véleményt. Amikor igazán virágzásnak indul, a feltétlen követésen kívül csak egy féle hozzáállást tud elfogadni: a neki való behódolást. Aki erre nem hajlandó, az hitetlen, kollaboráns vagy áruló. Az ő méltó büntetésük persze változó: van, ahol a munkahely elvesztése, rendszeres ellenőrzés az adóhivataltól, vagy akár ellehetetlenítés jár érte, de van, ahol számüzetés, börtön, vagy éppen halál.

A vezető személye és szava szent, bármit mondhat, akár annak az ellentetjét is. Akkor is, ha egyébként ő maga is naponta gyalázza meg azt, amit hirdet. Minden őt ért kritika felér egy blaszfémiával, ami bosszúért kiált. Teljesen mindegy, hogy az egészet politikai, forradalmi, nemzeti érzelmű vagy éppen vallási díszletbe csomagolják...

Gondolom, ez tiszta sor, láttuk, hallottuk elégszer, tanultunk róla és ha valaki művelődni szeretne, ezer könyvet vagy filmet talál a témában.

Amikor az első reakciókat olvastam a Charles Hebdo elleni támadás kapcsán, abban reménykedtem, hogy a szomorú esemény talán megindít egyfajta beszélgetést itthon is. Nagyon időszerű lenne. Olyat, amiben újra tudjuk venni, hogy valójában miért fontosak a szabadságjogok, a demokrácia, hogyan befolyásolják a mindennapjainkat és tetszik, nem tetszik, de mégis ezerszer jobb, mint amikor egy központban dől el, hogy ki politizálhat, mit olvashatunk, hetente hányszor szexelhetünk, mi legyen a program vasárnap délelőtt, vagy egyáltalán azt, hogy kinek van joga megtanulni írni-olvasni. Ejthettünk volna pár szót arról is, hogy itt, az évszázadok során emberek haltak ezekért a vívmányokért, tehát ha nem is érti mindenki, azért illene megbecsülni.

A bizakodásra jött a pofon másnap: bárhova néztem be, ömlött a "maguknak köszönhetik" című nóta. Sokféle változatban, a hánytatótól az elgondolkodtatóig, de mindegyikben az a logika köszönt vissza, hogy "szóltak nekik már elégszer, hogy be kéne fejezni, de ők csak kiprovokálták, hogy megöljék őket".

Tényleg ennyire a Balkánra szakadtunk volna? Hogy meggyőztük magunkat arról, hogy a világnak az a normális rendje, hogy a szélsőségesekbe vagy erősekbe belekötni tabu? Miért? Mert egy vallásra hivatkoznak és fenyegetőznek? Ennyi idő után sincs még a zsigereinkben, hogy bárki, aki mások felett akar uralkodni, az nem lehet szent, bármilyen mázra is hivatkozik? Ha teszem azt, holnap Orbán Viktor un rá végleg a kritikákra, akkor bocsesz és néma kuss, mert hát el tudja ő máshogy is magyarázni, ha a szép szó nem elég?

Vagy a műfajjal van a gond? Olyat, aki hatalmi mámorban szenved, életeket tesz tönkre, embert öl vagy nyomorít meg, vagy éppen ilyeneket szolgál, azt csak simogatni szabad és szépen kérni, mert kultúrember sosem bántaná meg őket, meg egyébként is olyan veszélyesek lehetnek? Fog változni valami? Nem.

Az arabokat, muzulmánokat kollektíve sértette a Charles Hebdo? Nem. Azokat, akik vallásról papolnak, közben maguk sem tartják azt tiszteletben, de cserébe fanatizálni tudnak embereket és rávenni a gyilkolásra a vallás nevében. Ha nem született volna több karikatúra, beköszönt a világbéke? Dehogy. A szélsőség mindig talál valamit, ami neki sértő. Németország egyes városaiban sáriarendőrség alakult és zaklatják azokat, akik alkoholt fogyasztanak, vagy koncertre igyekeznek. És nem azért, mert a németek annyira tiszteletlenek, hanem mert a szélsőségnek szüksége van ellenségképre és ha lemondasz a humorodról, akkor majd beleköt a ruhádba.

Amikor 1979-ben kijött a Brian élete c. film, számos országban betiltották. Ahol mégis bemutatták, keresztények, zsidók, melegek, baloldali szervezetek tüntettek, mert szerintük a film gúnyt űzött belőlük. A színészek több halálos fenyegetést is kaptak. Ha az egyházon múlott volna, ma sem láthatnánk, pedig minden jóérzésű ember érti, hogy nem a valláson gúnyolódik, hanem a bigottságon, a korlátoltságon és az emberi butaságon. Ha mások sértődöttsége lenne a mérvadó, nem hiányozna a film (vagy más Monty Python szkeccsek) az életünkből?

George Carlint letartóztatták 1972-ben, mert túl trágár volt és ezzel törvényt sértett. Frank Zappa annyira benne volt a PMRC bögyében, hogy még az instrumentális, Jazz from Hell c. lemezére is rá kellett tenni a matricát, hogy csak szülői felügyelettel hallgatható. De ne kalandozzunk a világban: kinek van meg otthon Faludy Villon balladái valami kalóz változatban? És lehetne még hosszasan sorolni... Nem hiányoznának ezek az emberek és a műveik, ha mások érzékenységére való tekintettel elhallgattak volna? Bízom benne, hogy de. Vagy ugyanazok lettek volna, ha témát vagy stílust váltanak? Kétlem. Az érzékenyek elmúltak, a művek maradtak és mi gazdagabbak lettünk velük.

Azt gondolom, hogy ha ma, Európában, valaki nem érti, hogy miért nem hallgathatott el az újság a fenyegetések után, az kihagyott pár száz évet a történelmünkből és lehet, hogy ideje lenne pótolni, mert a világnak ezen a táján is vannak országok, ahol komoly gondok vannak és itt is születhetnek hataloméhes, beteg elmék. A szólásszabadság nélkül meg elég védtelenek vagyunk velük szemben, ugyebár.

 "Az agy olyan, mint az ejtőernyő, ha nem nyitott, nem működik" (Frank Zappa)

A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság videói rendesen kivágták a biztosítékot. Amit nem is csodálok. Mert kb. a legalja.hu kategória. És az egészban az a szomorú, hogy ezek a videók egybevágnak azokkal a köztudatban élő tévhitekkel, amik miatt az áldozatok többsége nem mer feljelentést tenni vagy egyáltalán beszélni arról, hogy mi történt vele, mert egyszerűen attól fél, hogy a trauma mellé még őt fogják megbélyegezni. Ne feledjük, hogy jelen ismereteink szerint, a nemi erőszakok többsége sosem derül ki! Az, hogy még a rendőrség is ezeket szajkózza, különösen káros, mert nem csak ráerősít a közvélekedésre, de mit üzen annak az áldozatnak, aki legalább elgondolkodik azon, hogy hozzájuk forduljon? Tényleg nem is tudom, hogy létezik-e még olyan bűncselekmény, aminek kapcsán az emberek olyan szaftosan tudnák tárgyalni, hogy valójában az áldozat volt a felbújtó és ami vele történt, azt magának köszönheti?

A videókat nem állok neki elemezni, elegen megtették már. Inkább néhány tényt sorolnék a nemi erőszak témájából, amit ezek szerint nem árt újra és újra elismételni, hátha egyszer bekerül a köztudatba...

A nemi erőszak sosem a szexről szól.

Hanem minden esetben a hatalomról. A támadó minden esetben azért követi el a tettét, mert bántani és megalázni akar. Nem az alkalmi szexet keresi, hanem azt élvezi, hogy ő az erősebb és a másik ez ellen semmit sem tehet. Ehhez a szex csak eszköz.

A nemi erőszak nem csak a csinos, falatnyi ruhás, bulizós fiatal lányok problémája.

Sőt. Az áldozatok többsége nem is ők. Áldozattá bárki válhat. Gyerekek, családanyák, idősek és férfiak is. Igen, férfiak is. Nem, nem csak homoszexuális támadásra gondolok, hanem arra is, amikor nő támad meg férfit. Mert olyan is van. És az ellenük elkövetett erőszak is pont ugyanolyan, mint  bárki más ellen, legfeljebb azzal tetézve, hogy a közvélekedés szerint ilyen nem létezik, tehát az áldozat számára még nehezebb előállni azzal, hogy mi történt vele.

Nem a kihívó öltözet és viselkedés tesz potenciális áldozattá, hanem a védtelenség.

A köztudatban az él, hogy a nemi erőszak úgy kezdődik, hogy az áldozat a ruhájával meg a viselkedésével feltüzelte az elkövetőt, amitől az hirtelen begerjedt és már meg is volt a baj. Érdekes, hogy felmérések szerint, ebben sokkal több nő hisz, mint férfi, dehát ennek is megvan a pszichológiája. Pedig mint minden más bűncselekménynél, nemi erőszak esetében is elsődleges szempont a kivitelezhetőség esélye, vagyis a támadó olyat keres, akinél a lehető legkevesebb nehézségre számít.

Ezt támasztja alá, hogy elítélt erőszaktevők között végzett felmérés szerint, az áldozat kihívó ruházata és viselkedése a legutolsó, ami felkelti az érdeklődését, hiszen (szintén felmérések szerint) pl. egy nőnél ezek a magabiztosság és az erő jelének számítanak, az erőszakoló meg nem akar túl sok macerát. Az öltözet és a viselkedés annyiban tényleg szerepet játszik a potenciális áldozattá válásban, hogy aki visszahúzódóbb, kevésbé magabiztos, alárendeltebb, gyengébb, az könnyebb prédának tűnik, viszont ők meg inkább hajlamosak zárt, többrétegű ruhát viselni és kerülik a figyelmet.

Az esetek többségében az áldozat ismeri a támadóját.

Megbízható statisztikai adat nincs rá, de (a felmérés módszerétől függően) olyan 60-90% közé teszik azoknak az eseteknek arányát, amikor az elkövető és az áldozat között már volt ismeretség a támadás előtt, ami magyarázza azt, hogy az áldozat miért hajlandó védtelen helyzetbe kerülni vele. Az illető lehet közeli vagy távoli hozzátartozó, kolléga, iskolatárs, jelenlegi / egykori partner, vagy a baráti társaság tagja, de akár orvos vagy más, olyan hivatalos személy is, akivel az áldozat kapcsolatba kerül. Feltételezem, hogy ebben nincsenek benne azok az esetek, amikor a támadó már felfigyelt az áldozatára, de személyes ismeretség nem alakult ki közöttük, pedig szintén felmérések szerint, a nemi erőszak szinte mindig tervezett.

A meglévő ismeretség hozzájárul ahhoz, hogy az áldozat érzelmei annyira ellentmondásosak a támadóval kapcsolatban, hogy inkább nem tesz feljelentést, vagy nem is meri nemi erőszaknak nevezni a történteket.

Az elkövetők többsége nem elmebeteg.

Sőt. Teljesen normális, átlagos. Egy, amerikai tanulmány szerint, a támadók legfeljebb 5%-nál állt fenn valamilyen mentális probléma az elkövetés idején. Nem is létezik tipikus elkövetői profil. Néhány közös vonásuk persze van. Például, az illető hajlamos agresszióval lereagálni a saját dühét. Ott, ahol a macsó kultúrának támogatottsága van, gyakoribb a nők ellen elkövetett erőszak. Statisztikailag, aki egyszer elkövette, jó eséllyel újra és újra meg fogja tenni, ha nem kapják el.

Nemi erőszak nem csak sötét utcán történhet.

Sőt. Az esetek többségében valahol négy fal között, de mindenképpen az áldozat által biztonságosnak ítélt helyen.

Az alkoholos befolyásoltság és a nemi erőszak között van összefüggés.

Az áldozat esetén rontja az ítélőképességet, csökkenti a veszélyérzetet és gyengíti vagy ellehetetleníti a védekezőképességet. A támadó esetén pedig feloldja a gátlásokat. Nincs rá megbízható statisztika, de becslések szerint, azokban az esetekben, amikor nők ellen követtek el nemi erőszakot, az áldozatok fele fogyasztott alkoholt, míg a támadó 34-74% -ban (attól függően, hogy hol és milyen módszerekkel végezték a felmérést). Arról nem találtam felmérést, hogy ebből mennyi lehet az az eset, amikor az áldozat nem önszántából fogyaszt túl sok alkoholt vagy kábítószert.

Érdekes adat, hogy amerikai egyetemeken végzett felmérés szerint, az ott elkövetett nemi erőszakok 90%-ban valamelyik vagy mindkét fél fogyasztott alkolholt az elkövetés előtt. Külön ijesztő, hogy az egyetemisták körében is él az az elképzelés, hogy egy nő alkoholfogyasztása annak a jele, hogy szexuális kapcsolatot keres, tehát az ellene elkövetett nemi erőszak nem is igazi erőszak, és ebben sokkal több fiú hisz, mint lány.

Olyan nincs, hogy picit az áldozat is akarja.

Olyan sincs, hogy valaki szándékosan olyan ruhát vesz, vagy olyan helyre megy vagy úgy viselkedik, hogy az felhívás lenne nemi erőszakra. Olyan szívesség sincs, amivel köteles lenne szexszel fizetni, pláne, ha nem is akarja.

Ha netán valaki fantáziál is egy lehetséges nemi erőszakról, azt mindig úgy képzeli, hogy abba ő is belement, tehát a teste fölötti döntési jogot és kontrollt nem adja ki a kezéből. Egy valóságos nemi erőszak mindig az áldozat akarata ellenére történik. Akkor is, ha bénultan tűri vagy túl részeg, hogy nemet tudjon mondani. De még akkor is ha a teste önálló életre kel és orgazmust él át. Akkor is, ha nem maradnak fizikai sérülései. Főleg nők hajlamosak arra, hogy ha úgy ítélik meg, hogy az erőszakot megakadályozni nem tudják, de a fizikai bántalmazást még igen, akkor nem fognak ellenkezni. Olyan is van, hogy mivel ismerik az illetőt, még az erőszak közepén is tabunak érzik megütni.

Egyáltalán nem jellemző, hogy a nők a nemi erőszak vádját használnák bosszúra.

Több vizsgálat is foglalkozott ezzel a témával és mindegyik arra jutott, hogy elenyésző az alaptalan vádak száma. Arányát tekintve pedig megegyezik más bűncselekmények alaptalan vádjainak arányával. A nemi erőszak felderítését egyébként is több dolog nehezíti. Az egyik, hogy a nemi erőszak nem automatikusan jár együtt behatolással vagy fizikai sérüléssel, vagyis vannak helyzetek, amikor látlelettel nehezen bizonyítható.

Mivel egy nemi erőszak áldozatának mind a mai napig számolnia kell azzal, hogy akár a környezet vagy akár a rendőrség előítélettel viseltet vele szemben, hibáztatni fogják, megalázni, megbélyegezni vagy nem is hisznek neki, ezért többségük azon is elgondolkodik, hogy egyáltalán vállalja-e az ezzel járó tortúrát. Sok ügyben eleve késve tesznek feljelentést, nagyon sok esetben pedig soha.

Aztán ott vannak azok az esetek is, amikor az áldozat visszavonja a feljelentést. Akár külső kényszer hatására, akár azért, mert nem bírja tovább az eljárást. Vagy a nyomozás bizonyítja a nemi erőszak megtörténtét, de az elkövetőre már nem tudja rábizonyítani. Ezek az ügyek mind igazságszolgáltatás nélkül zárulnak.

Megfogadtam, hogy picit pihentetem a feminin nézőpontú témákat, mert egyrészt most éppen teljesen máson kattog az agyam, másrészt meg nem akarok ennél leragadni, se itt, se agyban. De pár nap alatt annyiszor szembejött ez a "Szerintem, te nem szereted a férfiakat" dolog, hogy egyszerűen kikivánkozik belőlem, hogy hozzászóljak.

Igazából, csak annyit kérdeznék, hogy te, akinek az egészből annyi jön le, hogy "szerintem, te nem szereted a férfiakat", neked volt már olyan élményed, hogy odamennek hozzád, hogy meséld el, hogy min dolgozol éppen, hátha tudnak benne segíteni, miközben fel sem merült benned, hogy segítséget kérj, meg mégis csak értesz hozzá valamennyire, a segítséget felajánlónál picit jobban. Magyaráztak már el neked hétköznapi kifejezéseket, abból kiindulva, hogy nő vagy, tehát nem tudhatod? Voltál már egész estés poénok céltáblája azért, mert tudtál olyat, amit a társaság többi tagja nem? Meséltek már rólad vicces történetet, amiben nagyon buta voltál és amikor rákérdeztél, hogy miért pont te voltál a szereplő, amikor ott sem voltál, akkor annyi a válasz, hogy "mert így jobban kijött", de cserébe te ne szólj be nyilvánosan, mert az nagyon nem ugyanolyan? Tudod milyen érzés olyanokkal találkozni, akik egy társaságban következetesen levegőnek néznek, de még csak a köszönésedet sem fogadják, csak mert nő vagy és ha megszólalsz, mintha mi sem történt volna?

Egy hajtós időszak után mondták már neked, hogy el kéne gondolkodnod azon, hogy elértél a teljesítőképességed határára és hogy mi az, amit a vállalásaidból le kéne adnod, miközben egy másik nemű kollégád ugyanebben a helyzetben csak azt kapja, hogy látszik, hogy fáradt és ráférne a megérdemelt pihenés? Kaptál már ajánlott irodalmat arról, hogy hogyan legyél a munkahelyeden sikeres nő, miközben az egész könyv arról szól, hogy hogyan vetkőzd le azt, hogy nő vagy és hogyan férfiasodj?

Mondtak már neked olyat, hogy az nem lehet, hogy te szakítani akarsz, mert te nő vagy, ezért ilyeneket nem tudsz megítélni? Kaptad már meg, amikor egy sérelmedet szóvá tetted, hogy csak az a bajod, hogy menstruálsz, de majd elmúlik? Hallgattad már, ahogy tervezett esküvőről beszélnek, nélküled, hiszen ehhez te nem kellesz? Mondtak neked már olyat, hogy ha huszonakárhány évesen még nem vagy házas, akkor veled valami "probléma" van? Hogy olyan nem lééééétezik, hogy te mondasz nemet egy házassági ajánlatra?

Veszekedtél már pároddal azon, hogy oké, hogy sokat a túlórázol, de miért nincs vacsora? Hogy most ne te vezess, mert sietünk, miközben sportosan vezetsz és több ellenkező nemű szerint egyébként nem is rosszul? Veszekedtetek már azon, hogy az egyetlen ésszerű kompromisszum a problémáitok kezelésére csak és kizárólag az, hogy ha te változol, mert hiba csak és kizárólag benned lehet? Hogy éjszakázások után elképzelhetetlen, hogy te is fáradt legyél, mert te biológialag arra vagy kalibrálva, hogy bírjad? Kaptál már úgy valamit, hogy aztán nem te használtad, mert a teremtés koronáját illetné, hogy neki előbb legyen? Volt már a neved a "zasszony" csak mert ez olyan vicces, miközben így, a XXI. század elején mi lehetne a párja, ha már a "zuram" szerintem egyáltalán nem vicces? Ismerek olyanokat, akinek a feleségéről tudok pár dolgot, csak éppen a nevét nem, miközben azt vallom, hogy akinek a nevét nem mondjuk ki, az a farkas, a medve meg a doktor bácsi..

Kipróbáltad már, hogy milyen érzés az, amikor odajön egy "nagy ember", hogy a munkádról kérdezzen, aztán következetesen hátat fordít, bárhova állsz és egy másik, vele azonos nemű kell ahhoz, hogy megismételje a mondataid, mert téged nem hajlandó meghallgatni, úgy, hogy egyébként pár hét múlva simán bekérdezi, hogy lehetne-e köztetek a kapcsolat szexuális? Kaptad-e már az arcodba, hogy neked szexelned kötelezettség és ha nem teszed meg, ne csodálkozz a következményeken? Esetleg azt, hogy azt tekinthetnéd amolyan fizetőeszköznek is? Mondták már neked (mondjuk biológiailag fejletten, de szellemileg gyerekként), hogy az, hogy olyan nyúlkál a bugyidban, akinek ott semmi keresnivalója, az valójában csak a szeretet jele és ne legyél már ilyen kis sündisznó? Nem folytatom...

Érezted már azt, hogy ahogy olvasol utána, tájékozódsz, elkezded nevén nevezni a tapasztalataidat, úgy tér vissza a lelkierőd és önbizalmad, mert rájössz, hogy ezeket nem te váltod ki, nem a te hibád?

Tudod, ezek nem nagy dolgok, valamilyen változatban a legtöbb nő számára az alap szocializáció része. Persze, vannak bunkók, de mennyien? Miért kéne törvényszerűnek lennie? Mennyi az az annyi bunkó, hogy ne kapcsolódjanak össze, hanem el lehessen könyvelni, hogy egy betegbe futottam, van ilyen?

Ezerszer olvastam már ezt a "te nem szereted a férfiakat" reakciót. De tudod mit gondolok? Hogy megfordíthatnám a kérdést: azok a férfiak, akik képesek így bánni nőkkel... ők vajon "szeretik a nőket"? De a válasz úgy is az lesz, hogy persze, hogy szeretik, hiszen a férfiak szeretik a nőket. Így kollektíve: a nőket. Minél nagyobb macsók, annál inkább.

De én azt gondolom, hogy az ember a szeretteit szereti. Meg a kutyákat, cicákat, a babás képeket, az autókat, a puncstortát és az orgona illatát. A többi ember között különbséget tesz. Vagyis nagyon más kategória.

Úgyhogy ha csak legalább a felét kaptad már a felsorolt példáknak, akkor beszélhetünk arról, hogy az egésznek mi köze a szeretethez. Viszont, ha nincsenek hasonló élményeid, és csak ennyi jut eszedbe a témáról, akkor össz-vissz egy tanácsot tudok adni: ezt egész pontosan úgy szokták mondani, hogy "Szerintem, te nem szereted a férfiakat, sőt, lehet, hogy valójában egy férfigyűlölő leszbikus vagy." :P

- http://velvet.hu/blogok/randi/2012/06/28/a_ferfiak_boldogabbak_ha_hazimunkat_vegeznek/ Csak szerintem hülyeség a következtetés, amit írnak benne. :)
- Hehehe. Ez jó. :) De már te is tanúsíthatod, hogy így van, nem? :P
- Csak épp nem a házimunkától boldogabbak, hanem, hogy nem hulla az asszony este és van szex.  :-P
- Az is valami. Figyi.. egy pasi képes minden koncentrációját arra fókuszálni, hogy megszerezzen valami szintet vagy reward-t egy játékban, de egy ennyire egyszerű logikai kapcsolatot úgy kell a fejükbe verni. :)
- Pedig ugyanaz.  :-)
- Látod, ha nem játék, hanem való élet, akkor mennyire bonyolult :)
- Jaja.  :-)
- Én már ... (itt egy név jönne)-nek is mondtam, hogy nyisson valami férfi-tanácsadó központot, hátha neki jobban elhiszik a pasik, mint ha a saját nőjüktől hallják :)
- :D Lehet nem lenne hülyeség.
- Bár az a tapasztalatom, hogy az emberek eléggé fafejek, kivülről nem igazán lehet rajtuk "segíteni", ezeket mindenkinek magának kell kikaparnia.
- Eléggé így tűnik.

Bocs, de annyira frappáns és tömör, hogy muszáj volt. :)

Egyértelműsítő: a beszélgetés két ellenkező nemű között történt..

Előre szólok: abba a táborba tartozom, akik szerint nincs jogos érv a választójog korlátozása mellett. Tudom, hogy valójában most is van egyfajta korlátozás, hiszen ovisok sem szavazhatnak, de ezt azért már nem venném komolyan. Akit a rendszer elég érettnek tart ahhoz, hogy gyámság nélkül családot alapítson (értsd: házasodjon), azt automatikusan érettnek kell tekinteni arra is, hogy az ő egy főnyi véleményével hozzájáruljon a közös sorsunk alakításához. Egyszerűen azért, mert akinek az életére a választott képviselők döntése hatással van, legkevesebb, hogy legalább négy évente szavazhasson róluk. Igen, mindenki. A hajléktalan is. A munkanélküli is. Az analfabéta is. Az egyetemista is. A szakmunkás is. A nyugdíjas is.

Még az is, aki magyar állampolgárként 10 éve külföldön él, mert addig is, míg hazajön, hadd véleményezze már, hogy hol éljen a családja és milyen országba akar majd visszatelepülni. Egyébként sem világotlátott emberektől kéne az országot félteni. Ha valakit zavar, hogy nem itt él, de beleszól, akkor beszéljünk valami állampolgári szavazatbebiztosítási járulék bevezetéséről, hogy ne csak az állampolgárság megtartásával, de mondjuk egy jelképes összeg befizetésével is megerősíthessék a kötődésüket és igényüket. Felőlem legyen. De akkor is szavazhasson. (Nem, nem jutott eszembe ennél hosszabb és bürokratikusabbnak hangzó név, úgyhogy szabad a pálya az ötletelőknek.)

Tudom, hogy ott van Teri néni, aki a képviselőjétől havonta kapja az eredendően csak a szimplán rászorulóknak (tehát nem egy adott párt szavazóinak) szánt EU-s élelmiszeradományokat, ha cserébe megígéri, hogy legközelebb is rá szavaz. De szavazzon Teri néni is. Teri néni attól még szavazhat másra a fülke magányában, mi meg inkább azokat szedjük elő, akik ilyen feltételekkel osztják az adományokat.

Tudom, hogy ott van Ferenc, aki a képviselőjétől kap két zsák krumplit szavazás előtt, ha cserébe oda fog ikszelni, ahova kell. De szavazzon Ferenc is. Értem én azt, hogy Ferencnek be kell mutatnia a szavazólapját, de akkor megint azokat szedjük elő, akik ezt csinálják, Ferenc meg szavazhasson.

Nade tegnap megtaláltam egy olyan beszélgetést, hogy az már engem is elbizonytalanított..

Felvetés egy fórumon: a szurkolói tüntetés után, mennek-e az internetadó elleni tüntetésre. Erre:
1. Alap, hogy az átvonulásról az jut a közösség eszébe, hogy átmenni és megverni őket. Egy-két különutas hozzászólás érkezik csak arról, hogy ő átmegy, mert annak a céljával is egyetért.
2. Majd megjelenik szélsőjobber IQ bajnok és közli, hogy inkább az internetadó (amivel egyébként nem ért egyet, bár a 700 forint nem is nagy pénz), mint hogy odamenjen, mert azok (figyelj): zsidók! Érted.. zsidók!

Akik kimennek az internetadó ellen tünteni, azok zsidók. Sokuk ott volt az új (asszem, akkor éppen a negyedik, javított kiadású) alkotmány ellen tüntetni, de azok is zsidók voltak. A sajtószabadságért tüntetésen is zsidók voltak. Meg az oktatási törvény ellen is. A hajléktalanokkal szembeni törvények ellen is.

Szal, ha jól veszem ki, akkor itt a közért aggódni, tenni, szót emelni zsidó passzió?

(Nem, nem kezdek bele, hogy akkor meg mi a fene bajuk van a zsidókkal. Azt sem fejtem ki, hogy nekem már az eleve magas, hogy mi a zsidó definíciója, mert vannak jó zsidók, meg rossz zsidók, de ha zsidó, csak így, egy szóval, akkor az mindig csak rosszat jelent, meg ahogy elnéztem a közéleti zsidók listáját, hogy van az, hogy kb. mindenki zsidó, aki már kétszer szerepelt a tévében és olyat mondott, ami egy mezei zsidógyűlölőnek magas. A szélsőjobb folklórban egyébként is vannak nehezen értelmezhető dolgok, ez alól a zsidó definíciója sem kivétel. Úgyhogy tényleg nem akarom errefelé vinni a szálat.)

Elég az, hogy emberünk olyan emelkedett és komplex gondolkodásra ragadtatta magát a közről, miszerint le lehet itt építeni a jogállamot, ki lehet csinálni fél országot, szétosztani földeket, üzleteket párthíveknek, egyszem pártra szabni a törvényeket, belefulladni az államilag vezényelt korrupcióba, csőd szélére vinni az államot, de még az is ezerszer inkább jöjjön, mert azok, akiket zavar és utcára is kimennek miatta, azok zsidók... Így, egy szóval.

És ennek az embernek ugyanannyit ér a szavazati joga, mint bármely épeszű emberé.

Bennem meg elmúlt minden gondolat és érzés, a nagy ürességben csak egy kérdés szikrázott üresedő tekintetem előtt, mint valami hatalmas, villogó molino: MIÉRT ÉR UGYANANNYIT A SZAVAZATI JOGA?????????????

Persze, idővel lehiggadtam, felocsúdtam, kialudtam, leüllepítettem. Nem mondhatok mást, mint hogy továbbra is az általános választójogot fogom támogatni és elítélni bárkit, aki korlátozni akarja. Akkor is, ha az ilyen és hasonló agykapacitású emberekét korlátoznák. Összeszorított fogakkal, de az ő szavazatijoguk mellett fogok érvelni. (Valamit csak ki fogok tudni találni érvként.)

A megdöbbenést azért megtartom. Hogy itt, ebben a szép hazában megél ilyen sötétség.

Egy dolog vígasztal: ahogy olvasom, neki már a jobbik is túl zsidós, úgyhogy lehet, hogy mégsem fog elmenni szavazni, mert nem lesz neki szimpatikus jelölt.

Aurórásan mondva, olvasom, nézem a híreket...

Péter és Judit elvesztik munkájukat, nem tudják a megnövekedett hiteleket fizetni, utcára kerülnek. De megérdemlik, minek vettek fel hitelt tíz évvel ezelőtt, hogy a másképp nehezen megoldható lakhatásukat biztosítsák.

Mari nénitől pénzt csikarnak ki azzal az ürüggyel, hogy a kisunokája bajban van Ángliába'. De megérdemli, 80 évesen miért nem vág az agya, mint a borotva és kételkedik inkább aggódás helyett?

Eléggé koncepciós szagú eljárásban azt lebegtetik, hogy Dopeman akár három évet is kaphat amiért egy Orbán fejű hungarocell szoborban kárt tett. De megérdemli, mert igénytelen, hallgathatatlan valamiket alkot.

Az RTL-re személyreszabott adót terveznek, az ellehetetlenítés nem titkolt szándékával. De megérdemli, mert ott vannak azok a kritikán aluli, nézhetetlen műsorai.

Máriát rendszeresen bántalmazza a férje, többször menekül az éjszaka közepén, kevés segítséggel. De megérdemli, minek állt vele össze, ráadásul még vissza is megy?

Tömegek kényszerülnek segélyre, ami egyre fogy vagy már elfogyott. De megérdemlik, mert életképtelenek, meg egyébként is, a többség élősködő, ha mégsem, akkor meg korpa közé keveredett.

Egy lányt megerőszakolnak. De megérdemli, minek jár szórakozni, pláne miniszoknyában, amikor tudhatná, hogy ez felhívás keringőre, még az is lehet, hogy úgy viselkedett, hogy... és akkor végképp nincs min csodálkozni.

Gyerekek tömegével éheznek. De megérdemlik, mert olyan családba születtek, amilyen, különben is miért annyira képtelenek felnőtt logikával átgondolni, hogy mi a legkevesebb, amit fel kéne mutatniuk az empátiáért cserébe?

Egy hivatás űzőit kényszerítik heti 40-nél több munkaórára. De megérdemlik, hiszen mindenki ismert már olyat közülük, aki még fizetést sem érdemelne és még a rendszer is olyan, hogy inkább ne is mondjunk semmit.

Egy teljes ágazat foglalkoztatási feltételeit átírják - egyoldalúan, önkényesen és visszamenőleg, miután sokuk már elvégezte az általa vállalt munka egy részét. De megérdemlik, mert nehogy már hamarabb menjenek nyugdíjba, hiába strapálódnak le előbb, mint más szakmákban dolgozók.

Egy jogállamban visszamenőlegesen 98%-os adót vetnek ki (akkor, amikor már akár a pénzt is elkölthették). De megérdemlik, mert sokaknál eleve pofátlan mértékű összegről szólt a szerződés, meg különben is, a leszerepelt kormány idején dolgoztak, ami önmagában is fura, ugyebár.

Ferenc lerokkan, munkahelyét elveszti, tartalékai nincsenek, önerőből nincs tovább. De megérdemli, miért nem gondolt a jövőre? Akkor is, ha úgy alakult, hogy nem volt miből gondolni a jövőre.

Kishantost eltapossák. De megérdemlik, miért hittek az államnak? Ja és beszéljünk már általánosságban a biogazdálkodás életképességéről is, légyszi, mielőtt bármit gondolnánk róluk és arról, ami velük történik.

Az Ökotárs alapítványt az állam koncepciós eljárásban vegzálja. De megérdemlik, hiszen ott volt a Gyermekrák alapítvány is, mint civil és mennyit sikkasztottak, ne már, hogy kiderüljön, hogy nem mindenki ugyanazt csinálja.

Egy fél ország keres havonta annyit, amiből képtelenség megélni. De megérdemelték, miért nem tanultak 20-30-40 évvel ezelőtt valami jelenleg versenyképes szakmát. Mind egy szálig.

Nem sorolom, pedig lenne mit, mert alig van olyan hír, ahol ne jelenne meg rögtön egy eltökélt kántáló kórus a "Megérdemelte" című népi nagyslágerrel és ahogy nézem, legtöbbször sikeresen érvényesülnek.

Nem én találtam ki és még értem is, hogy ezt áldozathibáztatásnak hívják, ami valahol természetes dolog, hiszen mások sorsa sokszor ijesztő tud lenni, ami ellen azzal védekezik a lélek, hogy okot keres arra, hogy miért pont az illetővel történt és miért nem eshet meg vele. A tudat, hogy az erősekhez, okosokhoz, előrelátókhoz tartozunk egyébként is kívánatosabb, mint elfogadni, hogy önmagában így vagy úgy, de mindenki esendő. Még csak azt sem gondolom, hogy mások sorsából nem kéne tanulságokat levonni, mert hátha van, akinek éppen az segít megelőzni a bajt.

De ebben a kórusban nem is erről van szó. Ez a kórus már elhagyta a józan eszét. Ez a kórus arról énekel, hogy az ellen, aki kiszámíthatósággal, joggal, bizalommal számol, hibázik, rossz döntést hoz, hátrányból indul, vagy egyik sem, csak egyszerűen rosszkor volt rossz helyen és beleszól az élet, amiből kiderül, hogy esendő, az ellen bármi elfogadható és megalapozott. Pedig, ez a farkasok törvénye, nem az emberé.

És veszélyes. Azokat a dolgokat relativizálja, amiknek éppen szikla szilárdnak kéne lennie egy olyan országban, ahol mindenkinek jár a törvények előtti egyenlőség, az egyenlő bánásmód, a társadalmi szolidarítás, ahol nem kevés pénzt fizetünk havonta a szociális háló fenttartásáért. Hát még egy olyan országban, ahol a hatalom vissza is él az áldozathibáztatás kultúrájával. Különben tényleg jogos a félelem, hogy ha tegnap meg lehetett tenni vele, akkor holnap bárki sorra kerülhet, én is. Mert már a hatalom környékén van és virul az a réteg (és most tényleg nem a pártokra gondolok), aki szerint kiskapukkal, erővel, hatalommal, lehetőségekkel visszaélni erény, ezért bárki, aki nem tudja vagy nem akarja felvenni a lépést, az egyszerűen életképtelen és magától értetődik, hogy el lehet taposni.

Ne áltassuk magunkat: ha a tömegek abban hinnének inkább, hogy bulvárműsort, alacsony kultúrális értéket hordozó műveket előállítani még nem indok a politikai hadjáratra.. egy rosszul működő rendszert akár meg is lehet javítani, nem biztos, hogy teljesen fel kell felrúgni.. ha gondolnának arra, hogy a temérdek adót, társadalombiztosítást azért is fizetjük, hogy az elesetteknek is jusson belőle és ha nem elég, azt kéne keresni, hogy hova csorog el, ahelyett, hogy gyakorlatilag halálra ítéljük őket, meg a gyerekeiket is.. ha úgy gondolnák, hogy tömegeket érintő döntéseket az állam nem hozhat társadalmi egyeztetés nélkül, akkor sem, ha papírforma szerint kétharmaduk van és pont nekem még szimpatikus is az a döntés vagy egy része.. ha abban lenne közmegegyezés, hogy azért, mert valaki hibázik, rossz döntést hoz, ez nem menti fel azt, aki ezzel visszaél.. hogy alap az, hogy az állam nem rúghat fel önkényesen, kétlábbal szerződéseket és ígéreteket... Akkor az ország és benne a jelenlegi kormány sosem tudott volna eljutni idáig.

Lehet szidni a pártokat, a kormányt, de a helyzetet a Zemberek teremtették. Olyan ország vagy rendszer nincs, ahol garantálni lehet, hogy hatalomba csak patyolattiszta szándékú, jótét lelkek kerüljenek, vagy ahol megakadályozható, hogy oppurtunisták dicséretes karriert fussanak be. Viszont minden országban csak addig tudnak nyújtózni, ameddig a köz engedi nekik. És ehhez nem kellenek nagy dolgok, se pénz, se szervezkedés, hogy jobb irányba változzon, mindenki képes a maga szintjén átgondolni és aszerint folytatni a napjait, mert ha a hozzáállása változik, az is sokat ér, csak elérjük egyszer a kritikus tömeget, akiket már nem lehet féllábbal lerúgni. Azt elismerem, hogy most éppen mínuszból indulunk, de hiszek benne, hogy van előre.

Persze, persze... Tudom, hogy így gondolni már önmagában is kimeríti az áldozathibáztatás fogalmát, de bízom benne, hogy átjön, hogy ez nem a visszaélők felmentéséről vagy tettük relativizálásról szól, hanem arról, hogy gondolkodjunk el picit a helyzeten és keressünk tanulságokat, hátha okosabbak leszünk tőle. Végül is közös érdek, hogy helyén kezeljük a dolgokat.

Nyah, ennyit akartam mondani. Köszönöm a figyelmet.

(Valamint nem feledem, hogy csodálatos dolog az internet, amiért lehetőséget adott arra, hogy ezt, most kigépeljem magamból. :) )

Akinek semmi sem jó, szarul választ, aztán azt hiszi minden pasi "olyan" (mindig hozzátéve, hogy tisztelet a kivételnek, de azt is úgy, hogy az aztán csak fehér holló lehet), folyamatosan tolja ezt az "én, én, én, meg a nők" dumát, sosem nézne magába, önkritikát nem gyakorolna.. Ott van ez a "Csak az olvassa", Haas Anna, a többiek, most meg még a Gumiszoba is... Mossák a nők fejét az ostoba, saját személyes kudarcaikból eredő agyfosással, hogy minden férfi igazából hímsoviniszta (tisztelet a kivételnek!!!), azok akik meg olvassák, annyira hülyék, hogy még el is hiszik..

Hoppá.. Azok meg annyira hülyék, hogy el is hiszik??????????? Mármint, hogy maguktól sosem jutna ilyen az eszükbe? Olyanok ők, akik minden jöttment véleménynek kiszolgáltatva rohangálnak a világban, és ha éppen akkor menstruálnak, a hormonok, vagy apuci elfeljtett aznap Porschét venni ajiba, meg minden, már kész is a csapda és beszippantja őket ez a feminista elmebaj? Oh. És még egy oh. Sőt. Egy harmadik oh is. Azt hiszem, témánál is vagyunk...

Annál, hogy valami itt nagyon nem jól működik, már rég más szerepben vannak itt a nők, mint amit szántak nekik olyanok, akik okosabbak és nem olyan könnyen befolyásolhatók. Mármint szerintük ők olyanok. És jönnek a nők, akik beszélnek, mesélnek arról, hogy mi nem működik. Nem csak náluk, hanem a közelebbi, távolabbi környezetükben. Túl sokszor, túl gyakran, túl sokan mesélik ugyanazokat.

Mondok példákat is, hátha ismerős lesz... Természetesen, a teljesség igénye nélkül, hiszen ennek valójában könyvtárnyi irodalma van...

Vasárnap délutáni pihenős szieszta.. Te buzulod a kütyüd (telefon, számítógép, tévé, kikapcsolódós hobbi - megfelelő aláhúzadnó), anyu meg pesztrálja a gyereket, még gyorsan megcsinálja... Mint akinek hobbija az, hogy még ez legyen rendben, azt ne kelljen este, amaz meglegyen holnapra.

Felveti, hogy ez is, az is az ő dolga, ha csak picit segítenél, és aztán a válaszod, hogy oké, de nem tehetsz róla, hogy nem tudsz segíteni, mert neki könnyű/ő tudja hogyan kell/te nem értesz hozzá/legalább kibontakozhat. Miközben már beirányoztad magad pihenőpózba vagy nekifeküdtél a hobbidnak.

Szelektív a memóriád. Rohadt pontosan tudod mikor esedékes az új játék/film/újság/sörözés, de az valahogy kiesik, hogy holnapra ünneplő kell a gyereknek, ideje lenne ágyneműt cserélni, be kell fizetni, megígérted, hogy valamelyik este megcsinálod vagy megbeszéltétek, hogy vasárnap anyjáéknál ebédeltek. Ha pont nem ezek, akkor hasonlók is lehetnek.

Fanfárok szóljanak, ha kiteregetsz, elmosogatsz, saját ötlettől vezérelve kicseréled a pelust, de ha a másik teszi, akkor egy "oké" is elég.

Hogy az ott zavar, az a szösz, az a folt, az a fecni, az a levetett ruha, de nem nyúlsz hozzá, mert ő úgysem fogja tudni megállni, tehát úgyis megcsinálja, a megoldáshoz elég várni.

A párbeszéd, ami úgy hangzik, hogy "- Megbántottál./Szarul esett." "- Ez nem igaz."

A közös teendők és határidők nem a te naptáradban vannak, de akár még a te időpontjaid sem, és hallottad már, hogy "Miért mindig nekem kell tudnom, hogy mikor van..." De azóta sem változott semmi.

Büdös, koszos, undibundi? Már meg is van, hogy kinek a dolga feltakarítani.

A viták, nézeteltérések nem megoldással zárulnak, hanem elmúlnak. Egyébként is legyen elég annyi, hogy ha másképp mondta volna, akkor szóra érdemes lett volna. Bocs. Ha megtanulná, hogy te miből értesz, minden sokkal könnyebb volna.

Beszéltetek arról, hogy oké, hogy mindenkinek 8 óra munka, de kié nem olyan nehéz, mint a másiké? Mármint, jellemzően a nőé nem olyan nehéz, mint a pasié, valamiért.. Lehetne fordítva is, nem mondom, de tegye fel a kezét az, aki már hallott olyat.

Találsz-e ki programot a másiknak? Mármint nem izgiset, hanem olyanokat, hogy mit kell kimosni, megvenni, megcsinálni, feladni, amit bármelyikőtöknek pont ugyanannyi erőfeszítésbe kerülne, csak jó ötlet, hogy a másik csinálja meg, ha már.. Viszont, viszont ritkán szokott előfordulni.

Közös filmnézés, nálad a távirányító. Persze, csak amíg a tévé előtt ülsz te is. Ha nem vagy ott, akár szabad is a pálya. (Oké, olyan is van, hogy még akkor sem. :D )

Egyszerűbb kihívás rájönni egy ismeretlen kütyü működésére, a játékban egy szintet elérni, mint párodat meghallgatni és megpróbálni megérteni? Ezért nem is erőlteted..

Ha a válasz többre is igen, hááááááááááát, akkor van egy rossz hírem: a párodat hamarosan üdvözöljük vagy a fapicsák klubjában vagy a házisárkányokéban. :D Ha még nincs ott valamelyikben. Az utóbbiból egyébként átjárás is van az előbbibe..

Mert, hogy innen jönnen a fapicsák. Az ilyen és még ilyenebb helyzetekből. Nem az isten vitte fel a "jódógukat", hogy ez legyen a legnagyobb gondjuk, hanem idővel besokalltak. Mert, hogy ebben a témában itthon még nagyon rosszul állunk. Kicsit olyan, mintha az egyik nem haladna a korral, a másik meg lemaradva vánszorogna.

Mellesleg nem is annyira fapicsák ők, csak olyan könnyű rájuk mondani, mert attól megvan az a fíling, hogy nem kell őket komolyan venni. Olyanok ők, akik tanultak, dolgoztak, érzik, hogy meg tudnak önállóan is állni a lábukon, és elgondolkodnak azon, hogy ki ez az ember és mit tett azért, hogy ő legyen a helyi kiskirály vagy a nem kért tinédzser. És tudnak-e adni valamit cserébe? Nem, a fapicsáknak tituláltak nem pénzt várnak, sem luxust, vagy jólétet a fenekük alá, hanem hogy nap végén ne legyen az az érzés, hogy már megint én húztam a rövidebbet. Sőt. Néha, talán még olyan is lehetne, hogy azt mondhassa, hogy végül is jó ez így... Akik azért akarnak egy kapcsolatot, mert jobb párban és nem azért, mert ezt dobta a gép, valamilyen csak kell, különben nem csak fapicsák lesznek, hanem b*szatlanok is.

És egyre csak jönnek és jönnek. Tényleg. :) Mert a nők nem csak a kütyük terén haladnak a korral.

Értem én, hogy az embereknek elegük van a politikából, a kormányokból, az ellenzékből, meg az ellenzék ellenzékéből, meg az akármiből... Na de erre mi történik? El sem mennek szavazni az önkormányzati választásokon. Pedig ez végre az ő terepük lehetett volna... Helyi, bőrükön érezhető ügyek, ismerős jelöltek és a legtöbb helyen olyan is volt, aki egy nagy úúúúútált párnak sem tagja, vagy éppen semmilyen pártnak sem tagja, jól bemutatni, hogy ezt nektek, ti politikusok. És érdekli a lehetőség az embereket? Nem.

A településen, ahol lakom, az, hogy valaki fideszes színekben indult, kábé garancia is volt arra, hogy nyerjen. Ehhez a teljes szavazásra jogosultaknak még csak az ötöde(!) sem kellett. Ha nem lenne kompenzációs lista, nagyon más be sem jutott volna. A szűkebb körzetemben pedig olyan fideszesnek lett elsöprő többsége, akinek a neve onnan ismerős, hogy eddig is ő kezelte a város pénzügyeit (érted: a pénzügyeit, ha már ott tartunk, hogy minden politikus szemét, meg tolvaj, meg korrupt, meg pfúj). És az távozott az esélytelenek "nyugalmával", aki tevékenyen benne van a város életében, nem vásáron meg búcsúban áll ki a repi mosolyával, hanem amit tesz, attól jobb, élhetőbb és vonzóbb a város. Nem mellesleg eddig tapasztalt önkormányzati képviselőnek is számított.

Olyan településről beszélünk, ahol az egyik zsebünkből áttette a kormány a pénzt a másik zsebünkbe, mintha megszabadított volna bennünket a temérdek tartozástól, aztán a fejlesztéseket már nem is mi finanszíroztuk, hiába díszeleg mellettük a fidesz, mintha úgy történt volna, hogy tőlünk, nektek, tietekből, sok szeretettel, faszák vagytok emberek, mi meg még nálatok is faszábbak vagyunk. Elfelejtetve, hogy a nagy, látványos változások mögött mégis csak rohadás van itten. De szépülünk, ad rá pízt az EU, és a fidesz adja hozzá a cirkuszi elemeket. Pedig, bárki az előző városvezetés után tudta volna csinálni, ha kezében a kassza. Itt valójában akkor sem akadna fenn az élet, ha nem tudnánk önkormányzatot választani, vagy Mirci, a macska ülne a polgármesteri székben. Talán még jobban is menne, mint most, hiszen nem vagyunk mi egy nehéz helyzetben lévő város. Sőt.

Szóval, értem én ezt a nagy pfújjolást (azt sem, de játsszuk azt, hogy értem), hogy az embereknek elegük van a politikából, mosolyogva rászólni egymásra, hogy túl sokat foglalkozik közélettel és az olyan... Inkább nézegetni babás meg cicás képeket facebookon, mint belefutni bárkinek a véleményébe... De az önkormányzati választás nem kellett volna, hogy a nagy, országos politikáról szóljon, még a politikáról sem kellett volna. Itt lett volna az alkalom megmutatni, hogy mennyire hócipőjük tele van vele és mennyire olyat szeretnének, akinek végre nem a pártkasszán jár az esze. És nem. Ebben a városban az emberek több, mint 60%-a (ismétlem: több, mint 60%) tett rá nagy ívben, hogy mi történik szűkebb környezetében és jobb programot talált, mint az ő dolga.

Aszondják, nehogy már az embereket hibáztassuk, amikor ott vannak a politikusok meg az elmúlt 25 év... Hát akkor kit? Kinek nem ért meg fél órát az életéből ez az alkalom, hogy beleszóljon a lakóhelye dolgaiba, hogy kivegye a csúúúúúúúúnya politikusok kezéből az ügyeket és rábízza arra érdemes civilekre? Nem az elmúlt akárhány év nem ment el szavazni, nem is a politikusok, hanem az emberek. Egy jelölt sem szimpatikus? Nem szexpartnert kell választani, csak a lehetőségek közül a szimpatikusabbat. Az önrendelkezéshez az embereknek kéne felnőni, különben tényleg nem érdemelnek mást, mint egy apuskát, aki majd megmondja nekik jól, hogy mit tehet és mit nem, bebújhat a zsebébe, a hálószobájába, elveheti a megélhetését és cserébe röhögve mutogathat ujjal rá, hogy megérdemelted, te lúzer, sőt, kapsz még, ha ennyire tetszik.

Városomban diadalt ünnepel a fidesz, miközben nem ők nyertek, hanem mi vesztettünk. Önmagunkat, a józan eszünket. Használjak nagyobb szavakat? Illenének a helyzetre... Tévhit, hogy a politika azt csinál, amit akar. Azt csinál, amit hagynak nekik. Ebben az esetben szétraktuk a lábunkat nekik, és rájuk hagytuk, hogy nyugodtan csinálják úgy, hogy jobban fájjon.

Az jut eszembe, hogy nem is volt még az olyan régen, hogy emberek haltak meg azért, hogy mi, ma elmehessünk és választhassunk, hogy a politikának ujjat mutathassunk, ha elegünk van belőlük. Nem évente egyszer kell a hősökre emlékezni, meg a komcsikat szidni, lobogtatni a trikolort, vagy arról álmodozni, hogy majd egyszer mi is kemények leszünk és akkorát lázadunk, hogy csak na, hanem négyévente egyszer (oké, önkormányzati választások esetén most már öt) felemelni a seggünket és rászánni azt a rohadt fél órát az életünkből, hogy éljünk azzal a lehetőséggel, amiért egykor itt, most hősként ünnepelt emberek az életüket, jövőjüket, egisztenciájukat, családjukat adták.

Gondolkodtál már azon, hogy egy nap te.. oké, nem te, mert magadat azért félted, de a szomszédod, vagy az öreg az utca végén elindul kapára, kaszára fel, hogy tisztogasson, meg újra demokrácia legyen, aztán golyó, börtön, kínzás, internálás, menekülés. Sok évvel később, a nagy szabadságban az unokák meg beletoporzékolják a világba, hogy "elegem van már a politikából, hagyjanak békén!" és csinálnak egy jó kis programot inkább. Nekik mit mondanál? Hogy megértelek benneteket, a politika tényleg nagyon uncsi tud lenni?

Lófos ez így, nem büszkeség meg jófejség, kérem szépen...

Ott tartottam, hogy van nekem és az én nagy családomnak több lakásunk, köztük egy, ami többet ér, mint amikor bérbe adtuk, de végig tudtuk, hogy mit csinál vele a bérlő és végig beleegyeztünk. Nem támogattuk, csak hagytuk, hogy tegye. Na jó, olyan pont is volt, amikor azt ígértük neki, hogy ő nekünk akkora kincs, hogy azt szeretnénk, hogy maradjon. Még Sanyi is azt mondta, hogy több ilyen bérlőt szeretne, azért is keresünk új bérlőket. Aztán Sanyi szerint mégis menniük kellett.

A bérlő mit tudott tenni, szólt, hogy mekkora butaságot csinálunk, ha elvesszük tőle és odaadjuk olyanoknak, akik nem tudnak mit kezdeni az egésszel, legfeljebb porig lelakják, de Sanyi nagyon határozott volt, mi meg ráhagytuk. A bérlő helyettünk is gondolkodott és bíróságra indult, hogy nem forog-e itt valami hűtlen kezelés esete.

Nade, amikor egy lakást visszaad a bérlő a főbérlőnek, csak csinálnak valami elszámolást... (Földbirtoknál ezt nevezik mezőleltárnak.) Mégsem árt tudni, hogy mi történt a lakás állagával, tartozik-e valaki valakinek.. Albérlőként én sem szeretném lenyelni, hogy a főbérlőnek  saját zsebből kicserélem a konyhabútorát, ablakait, kifestek, egyéb értéknövelő felújítást végzek, aztán ballagjak elfele, ő nem is köszöni, de azért viszlát. Sanyi azt mondta, hogy ez őt nem érdekli, nincs itt más dolog, mint az új bérlőknek odaadni a kulcsot, a régiek meg menjenek isten hírével.

Ha én lennék az albérlő, én bizony törném a fejem, hogy jó, jó, nem kapom meg a lakást, nade a pénzem? A törvény szerencsére ilyen esetekre is gondol. Azért, hogy nekem is legyen kényszerítő erő a kezemben, az elszámolásig megtagadhatom a kulcsok átadását és kérhetek birtokvédelmet. A jó gazda gondossága engem is kötelez, így mást ugyan nem csinálhatok, de a per végéig köteles vagyok fenntartani a lakás állagát úgy, ahogy az a per tárgyát képezi. Mégis csak bizonyíték, vagy mi. Az elszámolásig Sanyiék sem csinálhatnának semmit, pláne nem azt, hogy átadják a lakást az új bérlőknek.

De Sanyi és a haverok a klubból tesznek a törvényre. Sőt. Noszogatják az új bérlőket, hogy csináljanak már valamit. Mondjuk, tegyék tönkre a berendezést, amortizálják le az egész lakást. Azok meg megteszik. És még fenyegetőznek is. A törvény őket sem érdekli, vakon követik, amit Sanyi meg a haverok a klubból mondanak. Nincs bennük szemernyi félelem sem attól, hogy egyszer, majd... valamikor a bíróság összeveti a történteket a törvényekkel és azt mondja, hogy amit ők így együtt csináltak, az bizony bűncselekmény. Nem félnek attól, hogy börtönbe kerülhetnek, nem félnek attól, hogy majd hatalmas kártérítést kell fizetniük. Nekik többet ér Sanyi és a haverok szava a klubból, mint a törvények.

Itt tart most Kishantos. És nem ők az egyetlenek ilyen helyzetben. A jövő nagy kérdése pedig, hogy kit igazol az élet? Aki szerint a törvények mindenkire vonatkoznak, vagy aki szerint Sanyiék a törvények fölött állnak és hadd vigyék a családi vagyont, meg az ezüstöt is.

Arról már 2014. április 6-án döntött a család, hogy nekik inkább Sanyi kell, szó szerint bármi áron. Nade, a törvények? A törvények számítanak még valamit?

A képért thx to ©Fabiphoto

Kishantos egyike azoknak a történeteknek, amelynél érthetetlen, hogy miért nem vágta ki a biztosítékot az embereknél..

Kishantos hazai, innovatív, sikeres, kimagaslóan versenyképes. Példaértékű, mert követhető modell és bárki utánuk tudja csinálni kicsiben és nagyban is. Közösségi, mert a felhalmozott tudás nem öncélú, fennállása alatt folyamatosan tartottak képzéseket azoknak, akik szeretnének tőlük tanulni, szűk körben pedig munkahelyeket teremtett, más vállalkozásoknak pedig segített olcsóbban jó minőségű alapanyaghoz jutni. Jövőbe mutató, mert olyan problémákra keresnek (és találnak) megoldást, amit hamarosan a saját bőrünkön is érezni fogunk. Életképes és áldásos, mert a meglévő innovációkhoz további nagy tervek tartoztak, amiből nagyobb közösségek is profitálhatnak, olyanok is, akik nem kötődnek a mezőgazdasághoz. És alulról jövő, civil, mert az egészet olyan hétköznapi emberek teremtették meg, mint te vagy én, nem maguknak, hanem neked meg nekem, még ha ezt közvetlenül nem is érzed.

Kishantos fennállása óta folyamatosan ellenszélben kényszerült dolgozni és fejlődni, kormányoktól függetlenül. Sosem találtak komoly, állami szintű hátszelet. Pedig, megérdemelték volna azért, amit letettek az asztalra. Az, hogy eddig fennmaradtak és tudtak fejlődni, annak köszönhető, hogy a nagy gépezetben mindig akadt egy-egy kakukktojás, aki megértette, hogy mennyire tisztességes és mennyire értékes, amit csinálnak és akinek köszönhetően nem tudták őket felzabálni a disznók.

Tavaly ősszel ennek lett vége.

Talán érthetőbb, ha úgy mesélem el, hogy mi is történt pontosan, ha azt mondom, hogy van néhány lakásod. Egész pontosan, nem kizárólag a tied, hanem a tágabb családodé. Nagyszülők, testvérek, unokatestvérek, azok gyerekei. Ennyiben nem tudtok egyszerre lakni, hát kiadjátok. A dolgokat szervezi a Béla meg az Ottó, akiknek hajlana maga felé a keze, de annyira félnek attól, hogy jön a rokonság kopogtatni az ajtón, hogy attól még jól, nem jól, de döcög a szekér  a családi vállalkozásban.

Lesznek olyan bérlők, akik csak fizetik a rezsit és hát mégsem rohad le mellettük a lakás annyira. Persze, az is valami. És jön egy bérlő, aki tovább gondolja az egészet, jó ötletei vannak. Mondjuk, csinál egy nagyon jól menő lakáséttermet. Egyedit, innovatívat, amire van kereslet, és hogy te is részesedhess belőle, neked és a családodnak menza áron adja az ebédet. Nem biztos, hogy a legjobb példa, de azért jól hangzik, nem?

A vállalkozása révén véghezvitt fejlesztéseknek köszönhetően a ti 10 milliót érő lakásotokból csinál egy 30 milliót érő lakást, amit ennyiért bármikor eladhatnátok, de ha nem is akarjátok eladni, fedezetnek akkor is jól mutat. Ismétlem: úgy, hogy nektek nem csak a lakásotok értéke nő, hanem közvetve az általuk termelt haszonból is részesültök. Nem a hátatok mögött csinálják, végig tudtok róla és végig beleegyeztek. Pénzt ti nem adtok hozzá, sőt, azt mondjátok, hogy neki legyen kicsit drágább a bérleti díj, ha már ilyen jó ötleteid vannak, de így is megegyeztek.

Majd jön az unokatestvéred, Sanyi, aki szerint francba a családdal, minek osztozzon annyi rokonnal, amikor így neki csak mondjuk, pár millió jut, pedig megszerezhetné az egészet is. Na jó, nem az egészet, mert abból lázadás lenne, de majdnem. És jönnek a haverok a klubból, akik elvégzik a melót, cserébe valami nekik is csurran-cseppen. Sanyiék kitalálják, hogy profilváltás kell, meg új bérlők. Hogy a tisztesség látszata fennmaradjon, azt is kitalálják, hogy új feltételekkel lehet a lakásokat bérelni, ahol bárki indulhat, de értelemszerűen, csak ő vagy a haverok nyerhetnek. Azt majd valahogy letagadják, hogy a család bevételének annyi, innentől már ti fizettek a bérlőknek, hogy a lakásban lakjanak.

A parasztvakítás kedvéért valamennyi juthat a többieknek is, majd azt mondják, nyócév, meg nehéz időszak, meg hogy ez valójában csudajó. Vagy ráfogják az egészet a nyuszira. Az egészet meg felöntik valami mázzal arról, hogy Béláék ratatouille-t, meg curryt is esznek, pedig tisztességes ember disznótoroson meg gulyáson kívül másra nem fanyalodik, amiből következik, hogy amihez Béláék nyúltak az csak rossz lehet, Sanyi meg tudja a tutit. A rokonság meg elhiszi vagy értetlenül áll, de a közös vagyon eltűnőben, míg az unokatesó és a haverok a klubból egyre gazdagabbak. A csudajó bérlő meg... majd azt mondjuk, hogy Béláék embere volt, vagy még rosszabb: ürgebőrbe bújt ügynökök.

Ha én lennék a lakás tulajdonosa, négy lehetőség közül választhatnék:

1. Áldom az ilyen innovatív bérlőket és mindenképpen ragaszkodnék hozzájuk. Sőt. Azt mondanám, hogy kedvezményt is adok neki, csak mutassa meg másoknak is, hogy hogyan tudják ők is megcsinálni, azt, amit ők csináltak.

2. Áldom az ilyen innovatív bérlőket, hozzájuk ragaszkodnék, a többit meg oké, kiadom új bérlőknek.

3. Teszek nagy ívben arra, hogy miért jó nekem, hogy ilyen bérlőim vannak és elzavarom őket, majd odaadom bárkinek, akár olyannak is, akiről előre tudom, hogy az én, piaci áron 30 milliót érő lakásomból csinál egy megint 10 milliót (vagy kevesebbet) érőt.

4. Teszek nagy ívben arra, hogy miért jó nekem, hogy ilyen bérlőim vannak és elzavarom őket, a lakást meg szobánként kiadom olyanoknak, akikről előre tudom, hogy az én, piaci áron 30 milliót érő lakásomból csinálnak egy megint 10 milliót (vagy kevesebbet) érőt.

Azt gondolom, elég egyértelmű, hogy a lehetőségek közül nekem melyik lenne a jó és melyikből származna károm. Jelen esetben Sanyi a 4. lehetőséget választotta.

Feltételezem, hogy érthető, hogy ebben a történetben mi (te meg én és kb a 10 millió magyar) vagyunk a család és ki az a Béla meg az a Sanyi? És mi történik a mi közös vagyonunkkal, vállalkozásunkkal és hova lesz a család vagyona, azon keresztül pedig a jövője egy darabja?

Akkor jó, mert folytatom azzal, hogy miért a lakást hoztam példának...
Folyt: http://ossiszerint.blog.hu/2014/09/21/mi_folyik_kishantoson_371